3. napA mai nap programja meglepetés volt, ládarejtéssel összekötve. A reggeli induláskor derült ki, hogy a közeli Bélavár nevű hegyre fogjuk rejteni a geoládát (GCBelV). Parkolás egy kis településen és már indult is felfelé a csapat. Eleinte könnyed léptekkel haladtunk a gyenge emelkedőn, aztán egyre meredekebb lett az út, miközben az előttünk meredő hegyóriásokról kiderült, hogy oda kell felmenni. A táv felénél már alaposan szétszakadozott a társaság, olyannyira, hogy féltávnál egy gyülekező pihenőt kellett tartani. Addig viszont el kellett jutni valahogy nekem is, ami nem volt könnyű, mivel a Mount Everest taktikát alkalmaztam: 5 lépés felfelé, utána 5 perc pihenő.
Mikor újra együtt voltunk, ismét elindult felfelé a tömeg. Kisebb-nagyobb kitérők után, de végül épségben felérkeztünk a hegyre, ahol közösen gyönyörködtünk az elénk táruló panorámában, miközben jól megérdemelt falatozásba kezdett mindenki.
Némi tanakodás után a geoláda is végső helyére került, igaz előtte egy óvatlan pillanatban a tréfás kedvű résztvevők a bekészített kincseket, hagyományos, magyar geoajándékokra (papirzsebkendő, használt buszjegy, toboz, stb.) cserélték, MikiCache legnagyobb elképedésére. A csoport egyik fele egy másik úton indult tovább, a többiek, pedig visszamentek a kocsikhoz, hogy felvegye őket a megbeszélt találkozási ponton. A mi kocsinkban mindenki együtt volt, úgyhogy kicsit előbb értünk vissza a szállásra, mint a többiek, volt időm (és erőm) még kicsit szétnézni a faluban is estefelé.
4.nap
Mikor újra együtt voltunk, ismét elindult felfelé a tömeg. Kisebb-nagyobb kitérők után, de végül épségben felérkeztünk a hegyre, ahol közösen gyönyörködtünk az elénk táruló panorámában, miközben jól megérdemelt falatozásba kezdett mindenki.
Némi tanakodás után a geoláda is végső helyére került, igaz előtte egy óvatlan pillanatban a tréfás kedvű résztvevők a bekészített kincseket, hagyományos, magyar geoajándékokra (papirzsebkendő, használt buszjegy, toboz, stb.) cserélték, MikiCache legnagyobb elképedésére. A csoport egyik fele egy másik úton indult tovább, a többiek, pedig visszamentek a kocsikhoz, hogy felvegye őket a megbeszélt találkozási ponton. A mi kocsinkban mindenki együtt volt, úgyhogy kicsit előbb értünk vissza a szállásra, mint a többiek, volt időm (és erőm) még kicsit szétnézni a faluban is estefelé.
4.nap
A Rozsda-szakadék (GCRozs) meglátogatása volt a mai első feladat. Reméltem, hogy nem kell annyit mászni, mint eddig és úgy is lett. A szakadék megközelítése azért nem volt piskóta, mint mindig, itt is felfelé kellett főleg menni egy patak mellett, de szerencsére nem sokat. A szakadék mellett a geoládát is megkerestük, és türelmesen kivártuk, míg mindenki beírja magát a logbook-ba. Majd vissza a kocsikhoz és irány a Szkerisórai-jegesbarlang (GCSCJB).
Ahogy már itt megszokhattuk, a parkolás után irány a hegy. Kiadós kaptatókon kellett megint felfelé haladni, mire megérkeztünk a barlang bejáratához. Itt csoportokban lehetett leereszkedni a mélységbe, hogy megcsodálhassuk a barlang belsejét is. Ahogy a vaslépcsőkön egyre beljebb haladtunk, úgy lett egyre hidegebb. Szerencsére volt nálam meleg ruha, nem úgy, mint a sóbányában. Azért itt sem úsztam meg baki nélkül, mert a barlang aljában többször is s***re huppantam a jeges, havas ösvényen. Mivel kezemben tartottam Marcsi kameráját is, ezen jeles események videón is megtekinthetők a beavatottak számára.
Azért innen is élve kijutott mindenki, hogy aztán egy kényelmes, immáron lefelé tartó sétával visszatérjünk a kiindulási pontra. Újabb szép napot hagytunk magunk mögött, nem beszélve a két megtalált geoládáról.
5.napMa nem kellet korán kelni, mert a túra kiindulópontja szálláshelyünktől 50 méterre volt, ugyanis mai első célpontunk a Székelykő megmászása volt.
Míg a csapat nagyobbik fele megérkezett a Torockó vendégházból Csapdokival mi is kényelmesen megreggeliztünk és elindultunk a falu határába, ahonnan a turistajelzés vezet a hegyre. Természetesen a legnehezebb útvonal felől kezdte meg a társaság a hegy meghódítását, és ahogy az lenni szokott, hamar szétszakad a csoport. Útközben gyakran kellett pihenőt tartani, mert még a tegnapinál is nagyobb szintkülönbséget kellett leküzdeni rövidtávon belül. A jelszót megmutató ponton rövid pihenőt tartottunk és közösen gratuláltunk ozekinek és HZ-nak 500. megtalálásukhoz. Innen még várt ránk egy kisebb emelkedő a csúcsig, ahol aztán lehetett gyönyörködni a látványban és erőt gyűjteni a visszaúthoz, ami nem volt semmivel sem könnyebb, mint felfelé jönni. A faluba visszaérve megrohantuk a helyi kocsmát és nagy mennyiségű folyékony kenyérrel készültünk a Toroczkay vár megtámadására.
A szomszéd faluba Torockószentgyörgyre kocsival mentünk át, majd, mivel úgy tűnt, nagy vihar közeleg, gyorsan mindenki elindult a vár felé gyalogszerrel, hogy még időben visszaérjen. A vihar elmarad, viszont a várba mindenki gond nélkül feljutott, ahonnan gyönyörű kilátás nyílott az imént megmászott Székelykőre. Visszatérve Torockóra már várt minket az előre megrendelt, igazi, házi készítésű erdélyi kürtöskalács.
Míg a csapat nagyobbik fele megérkezett a Torockó vendégházból Csapdokival mi is kényelmesen megreggeliztünk és elindultunk a falu határába, ahonnan a turistajelzés vezet a hegyre. Természetesen a legnehezebb útvonal felől kezdte meg a társaság a hegy meghódítását, és ahogy az lenni szokott, hamar szétszakad a csoport. Útközben gyakran kellett pihenőt tartani, mert még a tegnapinál is nagyobb szintkülönbséget kellett leküzdeni rövidtávon belül. A jelszót megmutató ponton rövid pihenőt tartottunk és közösen gratuláltunk ozekinek és HZ-nak 500. megtalálásukhoz. Innen még várt ránk egy kisebb emelkedő a csúcsig, ahol aztán lehetett gyönyörködni a látványban és erőt gyűjteni a visszaúthoz, ami nem volt semmivel sem könnyebb, mint felfelé jönni. A faluba visszaérve megrohantuk a helyi kocsmát és nagy mennyiségű folyékony kenyérrel készültünk a Toroczkay vár megtámadására.
A szomszéd faluba Torockószentgyörgyre kocsival mentünk át, majd, mivel úgy tűnt, nagy vihar közeleg, gyorsan mindenki elindult a vár felé gyalogszerrel, hogy még időben visszaérjen. A vihar elmarad, viszont a várba mindenki gond nélkül feljutott, ahonnan gyönyörű kilátás nyílott az imént megmászott Székelykőre. Visszatérve Torockóra már várt minket az előre megrendelt, igazi, házi készítésű erdélyi kürtöskalács.6.nap
Elérkezett remek kirándulásunk utolsó napja. Fájó szívvel vettünk búcsút szállásunk két dolgozójától, akik minden nap nagyon kedves és kitűnő vendéglátásban részesítettek minket a Dr. Demeter Béla vendégházban. Csak ajánlani tudom másoknak is, ha ide tévednek. A másik szálláshelyen is összecsomagolt mindenki, hamar felsorakozott a hazafelé tartó autókaraván. Első megállónk a Királyhágón volt, ahol, azok, akiknek még maradt román pénzük, egy helyi specialitásból falatozhattak. Nem volt rossz, de a szívünk már hazafelé húzott. Következett Nagyvárad, ahol még egy geoláda várt arra, hogy megtaláljuk. (GCOrad).
A lepusztult váradi várban tartott séta után, ennek a doboznak sem kegyelmezett a csapat. Itt még tartottunk egy rövid megbeszélést és mindenki elbúcsúzott a többiektől, mikor meglepetésre mihul és szakica jelent meg, hogy ők is levadásszák az imént visszarejtett geodobozt.
Innen aztán már szétszakadozott a csoport, hogy aztán Magyarországra érve még egyszer összefusson a néhány résztvevő az útbaeső geoládák körül.
Budapesten én is elbúcsúztam útitársaimtól és némi várakozás után a vonattal hazafelé vettem az irányt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése