Egy „újonc kesser”, Nebel

A hivatalos oldal adatbázisából - Attibati adatbázis kezelő ismereteit segítségül kérve - kigyűjtöttem azokat a "kollégákat", akik 2007-ben kezdtek bele közös hobbinkba, és egy év alatt legalább 50 megtalálást értek el. Ez a megtalálás-szám már feltételezi, hogy ráéreztek a geocaching "ízére", és komolyan érdekli Őket a ládázás. Ezután átnéztem a logokat, és kiválasztottam azokat a kessereket, akik érdemben is hozzátesznek valamit a játékhoz, veszik a fáradtságot, és néhány mondatban leírják tapasztalataikat, élményeiket. Küldtem Nekik egy körlevelet, néhány gondolatébresztőnek szánt kérdéssel.


Sziasztok!

Már az is érdeklődéssel töltött el, hogy létrejött ez az oldal, remek ötletnek tartom, hogy egy ilyen portálon is megismerhessük egymást egy kicsit jobban, mint a rövidke bemutatkozók vagy a ritka találkozók és versenyek alkalmával. Az indulás óta sokszor olvasgattam írásaitokat, történeteiteket és azon törtem a fejem, hogyan lehetne az oldaloz csatlakozni, mert jó érzés lenne egy ilyen közösséghez tartozni!
Aztán a megoldás az ölembe pottyant, feri60 megtisztelt bizalmával, hát itt vagyunk:

Nebel és a Csapat
A játékkal 2007 márciusában ismerkedtem meg, ami még külön érdekessége a dolognak, hogy kapásból külföldön.
Egy céges „összekovácsoló” tréningen voltam Csehországban ahol egy helyi – már aktív játékos – kollégánk vetette fel az ötletet, menjünk és keressünk meg egy laza séta közepette egy rejteket. Akkor még csak néztem rá, geocaching?? Az meg mi fán terem??? (Akkor még nem sejtettem, hogy néhány rejés esetében elég közel jártam a valósághoz ezzel a gondolattal) Szóval gondoltam magamban: veszteni valóm nincs, legfeljebb egy jót sétálunk az erdőben, amúgy is kedvelem az ilyesmit, jót fog tenni a sok megbeszélés után egy kicsit kikapcsolni. Aztán így is lett, hangulatos erdei utakon eljutottunk a célunkhoz, ott többek hatalmas turkálásba kezdtek a környező tereptárgyak alatt, fölött, között, még végül egy szerencsés felfedezte a rejteket egy fa gyökerei közt, széles mosollyal elővette a ládikót kinyitotta, loggolt, a többiek gratuláltak neki szóval mindenki rendkívül jól érezte magát, mondhatni egyedül én nem értettem, mi is történt valójában. Aztán visszafelé töviről hegyire kikérdeztem erről a játékról, az igazat megvallva akkor még csak maga a természetjárás illetve az új helyek felfedezése fogott meg a dologban. Hazatérve találtam rá az interneten a hazai weboldalra, beregisztráltam és meglepve fedeztem fel, mennyire körülöttem volt már ez a remek játék és nekem még csak fogalmam sem volt róla!!!

Az első hazai megtalálásom ugyan virtuális és multi volt (GCTVT) mégis, az önálló keresés és a sikeres első loggolás meghatározó élménnyé vált. Innen már egyenes volt az út, feleség beszervezése (először ugyanúgy nézett rám, mint én a kollégámra anno) aztán a felszerelés beszerzése. Szerencsére nem volt újdonság számomra a GPS technológia, munkám során sokszor alkalmaztam is már, igaz az „csak” közúti navigációval volt kapcsolatos. Néhány ládamegtalálási kísérlet során azonban szembesülnünk kellett a ténnyel, hogy igazi terepen a kézi számítógépen futó I-Go térkép nem a legjobb társ…



----------------GCGoHi
A GC.hu valamelyik fórumán (már elfelejtettem melyiken) olvastam néhány bejegyzést egy bizonyos GIS Russa nevű programról, nosza, rá is kerestem, letöltöttem. Nagyon kellemesen csalódtam a programban, elég jó minőségű térképekkel ügyes segítőnkké vált. Mindenkinek szívből ajánlom aki nem akar egyből több tízezret költeni komolyabb GPS készülékre, mi az első kb. 150 megtalálásunkat hoztuk vele tető alá! Természetesen a fejlődés nem állt meg, ma egy Garmin GPSMap 60CSx boldog tulajdonosa vagyok. Állandó kellék még a fényképezőgép, igyekszem mindenhol fényképezni egyrészt a magam örömére, másrészt színesebbé tenni az általunk írt logokat – mindenki örömére.

2005 augusztusában megérkezett családunkba kisfiunk, Gergő tehát egy –egy rejtek felkeresése igazi családi programmá vált. Egyre többször olvastam / olvasom a fórumot, néha írok is egy –egy főként TB-kkel kapcsolatos bejegyzést.
A fórum igazán hasznos forrásommá vált az egyesület életével, az általános játék részletesebb megismerésével kapcsolatos információk megszerzésére. Nagy segítség egy – egy kirándulási terv összeállításában az oldal, minden elismerés a szerkesztőknek! Talán ezért is határoztam el, hogy a magam módján próbálom támogatni az oldalt, augusztus óta az MGKE tagja vagyok.
Az azóta nagy kedvenceimmé vált „utazó ügynökökkel” és Geoérmékkel is a fórumból ismerkedtem meg, majd ennek folyományaként a nemzetközi (.com-os) honlap működésével, felépítésével is. Igaz az első „bogaramat” még nem mertem elhozni magammal, inkább figyelemmel kísértem a sorsát. Azóta ha találkozom ilyesmivel nagy örömmel segítem tovább „feladata” teljesítésében. Nekem a megtalálásán felül még egy plusz élményt jelent a történetüket, eddig bejárt útjukat és feladatukat figyelemmel kísérni, óriási dolog, hogy akár kontinenseket is ugorhatnak egy – egy játékos jóvoltából! Sajnos hazánkban egyre gyakoribb, hogy el – el tűnnek ezek a szereplők, igazán kár, mert érzésem szerint ezzel is színesebbé, szórakoztatóbbá válik ez a nagyszerű játék.


--------------------GCtav

Természetesen a megtalálások számával lehetőség nyílt saját rejtés megvalósítására is, ám ebből a szempontból egy kicsit szerencsétlen a földrajzi helyzetem, Budapesti lévén gyakorlatilag esélyem sem volt saját ládát publikálni a magyar oldalon. Ennek ellenére nem adtam fel a dolgot, egyik kedvenc fővárosi helyemen, a Margitszigeten mégis csináltam egy saját rejtést. Azt gondolom, sokkal több figyelmet érdemel a sziget, sok lehetőség van még benne, rengeteg külföldi kesser számára potenciális célpont, ezért is rejtettem a két már régen meglévő mikró mellé egy hagyományos nagyobb méretű dobozt.


----------GCVMMM

Első rejtésként azonban az összes elképzelhető hibát elkövettem, rosszul választottam meg a rejteket, rosszul mértem fel a „civil” forgalom nagyságát és az álcázás sem volt túl jó. Ennek folyományaként „természetesen” ki is fosztották a rejteket. Második nekifutásra már valamivel jobban sikerült a dolog, az újratelepítés után úgytűnik ez már biztosabb rejtek. Nagyon jó érzés amikor dicsérő logot olvashatok és természetesen elgondolkodtat amikor negatív kritikát kap a rejtés. Mindkettőhöz volt már szerencsém, de ez így természetes. Úgy gondolom előbb - utóbb a játékosok többsége szeretne saját ládikát rejteni és ez ugyancsak jó dolog, szerintem szervesen hozzá tartozik ehhez a játékhoz.



--------------------GCGuba


Mostanában már sokkal „szervezettebben” látunk neki egy – egy ládakeresős kirándulásnak, előre eltervezzük az útvonalat, a sorrendet és lehetőség szerint egy alkalommal több rejteket próbálunk felkeresni. Lassan, de biztosan szürkülnek a budapesti és környékbeli pontok, azonban biztos vagyok benne, még rengeteg új élményt rejt a jövő. Kedvenc rejtés típusunk nincs, egyformán szívesen látogatunk virtuális vagy éppen multi ládákat. Mindegyik fajtának megvan a maga szépsége, azt gondolom nem létezik sablon arra, hogyan kell a legkönnyebben megtalálni mondjuk egy hagyományos rejtést vagy éppen egy virtuálist.


Minden megtalálás hozott valami újat, vagy a rejtés módja, vagy a jelszó összeillesztés módszere vagy valami egyedi megoldás miatt. Persze azért idővel „ráállt” már a szem, mit is kellene keresni… Fő terveimben szerepel még (úgy is mondhatjuk nagyon fáj rá a fogam) felkeresni GCXC01 valamint GCLIK rejtek felkeresését, mindkettőt óriási ötletnek tartom!

Valahányszor külföldre jutottunk ott is igyekeztünk a lehető legtöbb rejtést megtalálni. Különösen nagy öröm volt Erdélyben hazai játékostársak által fantasztikus helyekre rejtett ládikákat felkeresni, de természetesen a helyi ládákat is szívesen felkutatjuk!



---------------Erdély GCPASO

Szerencsére egyre gyakrabban jelennek meg magyar vonatkozású külföldi rejtések, ezzel is színesebbé válik a geocaching palettája.
Idén megvolt az első rendezvényünk is a geoszilveszter keretén belül, igen jó érzés volt látni ennyi ismeretlen – ismerőst, próbálgattuk kitalálni melyik nicknév kit rejthet, aztán persze személyes ismerkedésre is sor került. Szuper volt az eddig „arctalan” logokhoz mostmár valóságos személyeket megismerni! Jó lenne több ilyen rendezvényt összehozni!

A végére már csak egy tisztem maradt, még valakit szeretnék bemutatni Nektek, szintén állandó kísérőnk a játék során, rendkívül barátságos, sokak által félreismert lényről van szó, ő nem más mint a kutyánk Mira, a Rottweiler – lány.
Járt már velünk sziklák közt, vízparton végtelennek tűnő legelőkön és sűrű erdőben 30 fok melegben és bokáig érő hóban remélem a jövőben sem lesz ez másként!
Bár találkoztunk már magát mindenhatónak képzelő vadásszal is aki nemtetszését fejezte ki, hogy az „ő” erdejében kutyával merészelünk kirándulni. De ez már egy másik történet!


Több vadászos/erdészes kalandunk volt, de a leggusztustalanabbul ez a figura viselkedett, erről logban is megemlékeztem (GCstha 2007.10.23 16:37)
Röviden annyi történt, hogy ez a rejtés (strázsahalom) olyan területen található, ami nem teszi indokolttá hogy kutyát nem vihetünk magunkkal (nem nemzeti park, nem fokozottan védett terület). Direkt nem akartam drive-in-t, megálltunk egy keresztút szélén gondoltuk, hogy onnan sétálunk majd be, így is lett, mert közben jött mögöttünk egy pick-up, villogot, meg elég konkrétan felénk tartott, gondoltam megvárjuk ki az és mit akar ennyire. Oda is ért, kiszállt belőle egy emberke, a nevére már nem emlékszem, bemutatkozott, elmondta, hogy ő itt valami vezető vadász, és hogy jó lenne (pontbaszedve mondta) -ha elhúznánk a kocsinkkal az útból -merthogy gondolja, hogy a miénk, továbbá örüljünk neki, hogy nem jelent fel minket, mert kutyát sétáltatunk itt az erdőben és ezzel zavarjuk a vadak életét, egyáltalán mit keresünk itt? Miért kell széttaposni az erdőt? Mi van, ha tévedésből belénk lőnek, stb...
Mondtam neki, hogy mi ez a játék és hogy ugyan el nem tudom képzelni, mi kárt okozhat egy kutya, ha a gadzdájától 2 méterre az ösvényen halad. Ekkor jött a "magas c", hogy ne magyarázzam meg, ez itt a vadásztársaság területe, és az ő erdejében az történik, amit ők mondanak. Ekkor kérdeztem, hogy miért nem táblázzák ki, ha ez egy "tiltott terület". Erre mondta, hogy ezt a környéken mindenki tudja, és erre nincs szükség. Itt betelt a pohár, mondtam neki, hogy ok, visszatesszük a kutyát a csomagtartóba, megkeresem amit akarok és már itt sem vagyunk. Ebbe belenyugodott és elviharzott a terepjárójával. Azért "bosszúból" otthagyam egy geocoint, hagy menjen érte minnél több kesser!
:)

Egy bizonyos szint után nem érdemes vitatkozni, olvastam, hogy másoknak is meggyűlt már a bajuk velük, igazából nem tudom, hogy mire jogosultak és mire nem.
Minden esetre nekem ebből az jött le, hogy egy kiránduló családdal könnyű kekeckedni, de ha valaki lopja a fát, vagy orozza a vadat, ahoz biztosan nem fog ilyen nagy mellénnyel odaállni, mert esetleg még jól el is verik...
Én csak kirándulni szeretnék...


Bízom benne, hogy nem untattalak halálra benneteket, és hogy előbb – utóbb sok játékostársat ismerhetünk meg személyesen is!

Üdvözlettel:
Kiss Péter
/ Nebel/

Nincsenek megjegyzések: