6. Karélia és a tóvidék (jppj (J&J))

Vissza a térképhez

Mindent visszapakoltunk az autókba, és a Lappföldet elhagyva átmentünk Karéliába. Pontosabban Észak Karéliába, mert Dél-Karélia túlnyomó részét a szovjet–finn háborúban a Szovjetunióhoz csatolták, és ma is Oroszország része. Az elcsatolt terület nagysága Magyarország 2/3-a.
Kuusamo városában rövid időre megállva az Ananavisari kempingig autózunk. Itt már erős az orosz hatás: cirill betűs felirat hirdeti, hogy áfonyát átvesznek. Utánfutós kocsik, áfonyával megpakolva vártak az átvevőnél, csupa orosz rendszám. Kilója 1 Eu, Helsinkiben a piacon 4-6 Eu-ért árulják. Az áfonyás ládák között marmonkannák: valószínűleg benzint is érdemes áthozni. Biztos vagyok benne, hogy vissza se üres kézzel mentek….,
Másnap először Kuhmo városa következett, majd Nurmes, ahol megállunk egy kicsit körülnézni. Valami fesztiválféle volt éppen, színpad, együttesek, népdaléneklés, vásár. Ezt néztük egy ideig, sétáltunk egy kicsit a városban,

Nurmes-i templom

majd egy rövid időre elhagytuk Karéliát, és a finn Tóvidéken folytattuk az utat, Koli-ba, itt szálltunk meg éjszakára. A srácok addig nyaggatták Erát, amíg vacsora után neki nem lát áfonyalekvárt főzni a szedett zsákmányból. A felszerelés ehhez nem ideális, na, de az anyai szív….Persze az eredményt kollektíven faljuk fel….

A környék nevezetessége a 374 m magas Koli csúcs. Tetejéről gyönyörű kilátás nyílik a tavakra, fenyvesekre.

Kilátás a Koli tetejéről

Több híres finn művészt is megihletett a hely, és minden finn által ismert versek szólnak róla. Mi is felmentünk a csúcsra, megcsodáltuk a panorámát, majd ismét Karélia felé indultunk. Útközben megnéztük Illomantsi ortodox és evangélikus templomát.

Illomantsi ortodox templom

Az evangélikus tmplom Illomantsi-ban

Az ortodox templomban fényképezni tilos volt, az evangélikusról még azt állítják, hogy a világ legnagyobb fatemploma. Ezt rögtön nem hittük el, mert a szlovákiai Liptószentkereszten saját szemünkkel láttunk nagyobbat. A környéket virágerdő borítja.

Itt is deréce

Az orosz határ mellett fekszik Hattuvara városka. A madár se jár erre, de mi nem is vagyunk madarak, úgyhogy itt kerestünk szállást. Sátorhely nincs, de a kempingnél olcsóbban kapunk egy nagy házat, összkomfortos konyhával, szaunával.
Még volt időnk, nekilátunk a The Eastermost point geoláda megkeresésének. Ez az EU legkeletibb pontja az orosz határon, még Isztambulnál is keletebbre!! Szinte hihetetlen, de igaz. Viszont az is igaz , hogy itt is van határsáv, a ládához csak engedéllyel lehet kimenni. A határőrség a finn- orosz háború múzeuma mellett van,

A finn-szovjet háború múzeuma

be is csődülünk, ahányan csak vagyunk, és az összes általunk ismert nyelven magyarázzuk, hogy mit akarunk. Csak sajnos a finn nincs ezek között, a határőr meg másképp nem tud. Már éppen kivágnának minket a helységből, mikor eszembe jut a gc.com-ról kinyomtatott ládaleírás. Itt finn változat is van, a határőr orcáján széles mosoly terül el, és már írja is, hogy éjfélig tartózkodhatunk a zónában. Ez bőven elegendő, kisétálunk a határra, ahol a pont jelentőségét tábla is hirdeti.

Ne tovább!

Egy kis faház áll itt, a budi mellett van elrejtve a láda. A határvonal a tó közepén, a túlparton ugyanolyan az erdő, mint itt

Mindennek van határa...

Logolunk, majd indulunk vissza kényelmes szállásunkra.

Esti hangulat

Hattuvara mellett frissen megnyílt egy új túraútvonal, még éppen a határsávon kívül, a Koitojoki folyó mentén. Ezt az utat jártuk be ezen a ragyogó napsütéses napon. Ez igazi tajga, a kanadai és szibériai erdők európai rokona (míg a tundra kopár, füves terület, addig a tajga sűrű fenyves). A Koitojokin bioenergiával hajtott kompon lehet átkelni. Az energiaforrást a Zahy gyerekek biztosították, lelkesen húzták át a folyón több részletben az egész csapatot.

Biokomp

Komoly döntésre kényszerültek: pásztorként vagy révészként képzeljék el a jövőjüket....

A tajga talajának minden négyzetcentiméterét apró virágok, színes moha, rénszarvaszuzmó, áfonya és szamóca borította.

Áfonyamező (egy a sok közül)

Ennyi áfonyát ettünk

Szinek a földön 1

Szinek a földön 2

A folyó is rengeteg színben pompázott: a barnás színű vízben hol a kék ég, hol a zöld fenyves tükröződött.

Szinek a vizben

Számos fa hevert a földön, az itt gyakori hódok fogainak nyoma látszott rajtuk.

Farágók nyoma

Talán egész túránk legszebb útja ez volt, a Koitojoki partján.

Mocsaras rét

Még egy éjjelt töltöttünk hattuvarai házunkban, másnap újra a Tóvidék felé indultunk.

Most már végleg elhagyjuk Karéliát a Tóvidék kedvéért. Joentsuu városa felé tartva megálltunk egy körtúrára.

Ezt se lopták el

Az út fenyőfák alatt, két, gleccser által kivájt hosszú tó között haladt azon a keskeny gáton, ami az egykori gleccserpatak törmelékéből halmozódott fel.

Út a tavak között

Estére Joentsuu kempingjében szálltunk meg, ami az eddig megszokottakhoz képest igencsak zajos volt.

Reggel városnézéssel kezdtünk. A csatorna hídját éppen felnyitották, és hajó haladt el a város közepén.

Jobbról hajó!

Következő állomásunk: Savonalinna.

Savonnalinna

Ez az erődítmény egy szigeten áll, és eredetileg Svédországot védte a cári birodalommal szemben. A vagy 30 m magas tornyokban állandó őrség figyelte a környéket, nem lehetett nagy mulatság a téli hidegben és sötétségben. Mikor azonban hallottam, hogy a szolgálatért naponta több kancsó sör járt, úgy gondoltam, hogy egye fene, csak nem volt itt olyan rossz az élet. Na igen, folytatta a vezető, de aki elaludt az őrségben azt a toronyból a vízbe hajították. A francba, akkor inkább a kóla… Kevesen élhették túl ezt a mutatványt. Persze aztán az lett a dolog vége, hogy az oroszok egész Finnországgal együtt Savonnalinnát is elfoglalták vagy 150 évre.

Most már egyre közelebb kerültünk Helsinkihez, a Juva kempingnél álltunk meg. Finnországban népi mulatság a kolbászsütés, itt este mi is megkóstoltuk ezt a csemegét. A parázs közé fenyőtobozt dobnak, annak a füstjén sütik az apró kolbászokat. Nem is rossz, főleg Karhu sörrel, amit itt a vízbedobás veszélye nélkül iszogathattunk.