Szokatlan geoládák, egyéb (7.)

Az első két képet és a hozzá tartozó szöveget feri60 küldte. A képen pedig - az erőlködéstől eltorzult arcvonások miatt csak tippelem, hogy - Bal3 erőemelő látható.

Egy hazai különlegesség


A láda egy hungarocell-szerű anyagú, a környéken szép számmal megtalálható sziklák formájára alakított, és vörösre festett tömb aljában kivágott üregben lapul.

A súlya mindössze 2-3 kg, a szél nem viszi el. Csak akkor találod meg, ha megmozdítod, esetleg rálépsz ;)

Külön érdekessége, hogy ez volt a mindössze 25 megtalálással rendelkező rejtő első ládája. Mi jöhet még? :-o

---

Két nagyon gyengén kivitelezett álcázást felvonultató mikro.

---

Ismét egy állatfigura, amibe mikro rejthető. Aztán az állatfigurát is el kell valahova rejteni.

---

Valahol itt a láda.

Rejtés előtt a cica még az utolsó simításokat végzi az előző ládán.

---

Nagyon hasonlít valamire az a felirat.

Így néz ki nyitott állapotban a doboz.

---

Ha valaki meglátja ezt a kezet, és éppen aznap felejtette el bevenni a szívgyógyszerét, akkor annak komoly következményei lehetnek.

Ha mégis sikerül elég bátorságot összegyűjteni ahhoz, hogy kezet fogj egy elásott hullával, akkor ezt találod a kézfej végén.

---

Valamilyen kúszónövénnyel álcázott doboz a szobában, és…

... kint a terepen.

---

Egy láncra vert teknős.

A geoláda. A láncot azonban már nem látom!

Abba nem is merek belegondolni, hogy milyen módszerekkel lehet kicsalogatni egy teknőst a házából. Csak remélni tudom, hogy a geoláda készítése közben egyetlen teknős sem sérült meg.

---

Lécekkel, csirkedróttal megerősített „burkolat”.

Helyén a láda.

Ezt még le kell festeni, mert így nem valami gusztusos.

---

Az, aminek látszik.

Vagy mégsem?

---

A következő 4 kép megtalálásának története van. Én olyan jót röhögtem akkor, hogy folyt a könnyem. Nem tudom pontosan érzékeltetni azt a helyzetet, de azért megpróbálom.

Egyik kedvenc külföldi fórumomat olvasgattam (igen, nekem is van ilyen ), amikor megláttam a következő két képet:

A képet készítő azt magyarázta az aláírásban, hogy milyen anyagokból és milyen módszerrel lehet ilyen élethű kutyagumit készíteni. Például a textúra egy alufóliagombóc lenyomata.

Másnap megláttam a következő képet. Ez is kutyapiszok akar lenni, habár nem olyan jól kidolgozott, és talán egy kis enyhe hasmenési tünetre is utal.

A képhez mellékelt szöveg mindössze ennyi volt: Ezeket én csinálom (I make these)

Néhány órával később ismét benéztem a fórumra, és az alábbi képet illetve mondatot találtam az előző képre adott válaszként.

Próbáld ki ezt!

(Ha valaki nem ismerné fel, ez egy hasmenést csökkentő gyógyszer.)

Na, ekkor kezdtem el fetrengeni a röhögéstől. Az már csak hab volt a tortán, amikor a következő fórumozó olyasmit írt, hogy éppen a kávéját akarta lenyelni, amikor meglátta a gyógyszeres képet. Már jól van. A billentyűzetet és a monitort is sikerült megtisztogatnia.

Ausztrália

Ausztráliában semmi sem olyan volt, mint ahogy elképzeltük. Szinte minden napra jutott valami meglepetés. Persze ez leginkább annak köszönhető, hogy tudatlanok voltunk.

Például arról, hogy hol és mekkora hegyek vannak csak halvány elképzelésünk volt. Annyit tudtunk, hogy a keleti parttal párhuzamosan végig húzódik egy hegyvonulat, ahol vannak az esőerdő foltok. De én például azt hittem, hogy ettől a vonulattól nyugatra már sokkal laposabb és szárazabb a vidék. Ebben az autóatlasz sem segített, mert még a megnevezett hegyeknél sem volt magasságadat, és színezésben sem látszott eltérés. A gps-re rátöltött Ausztrália térképen sem voltak szintvonalak, így egy csomószor kifejezetten meglepődtünk, hogy milyen magasan járunk.

A növényzetről nagyjából annyit tudtunk, hogy itt él az eukaliptusz, de például azt már nem, hogy több mint hatszáz fajta eukaliptusz vagy más néven gumifa van, ezek teszik ki több mint 95 százalékát a fáknak, és azt sem, hogy ezek nem lombhullatók. Azt meg aztán végképp nem, hogy a betelepített európai fákon kívül egyáltalán nincs lombhullató fa.

Az állatok is okoztak egy csomó meglepetést, de általában ők tették helyre a dolgokat. Ezt úgy értem, hogy nem egyszer megtörtént, hogy valami nem tetszett olyan nagyon, vagy kifejezetten unalmas volt és akkor megláttunk egy számunkra különleges vagy jópofa állatot, amitől mindig feldobódtunk és azt mondtuk, hogy na ezért már megérte, és az élmény végül is összességében pozitívan maradt meg.

Van még egy dolog, ami nagyon tetszett egész Ausztráliában, mégpedig az, hogy kifejezetten büszkék arra, hogy milyen sokszínű a nemzet és mennyi féle emberből tevődik össze. Van például Melbourne-ben egy gyalogos híd a Yarra folyón, ahol ha végigsétálsz el tudod olvasni hatalmas üvegpanelokon, hogy Ausztrália története során hány bevándorló érkezett és időszakokra bontva milyen típusú bevándorlók. Minden országnak volt egy külön panel, ha az ember figyelte országonként a bevándorló hullámokat gyakorlatilag megelevenedett az egész világ történelme.
Vagy Sydneyben a Darling öbölben, a Tengerészeti Múzeum mellett, ahol több millió bevándorló először lépett Ausztrália földjére, van egy 100m hosszú Welcome Wall, Üdvözlő Fal. Itt több százezer név szerepel, meg egy csomó személyes történet. Nagyon érdekes és megható volt ezeket olvasgatni.

Itt akkora területet akartunk bejárni, hogy a ládázás elégé visszaszorult a ténylegesen útba eső pár szimpatikusnak tűnő láda megkeresésére. Akkora mennyiségből kellett volna kiválogatnom a jobbakat, hogy képtelen voltam rá. Így viszont egy-két üdítő kivételtől eltekintve nem voltak valami nagy számok.
A nagyvárosokban annyi láda van, hogy azokat le sem töltöttem, mert egy városban mászkálni egy ötéves gyerekkel már eleve nyűgös egy dolog, úgysem lett volna időm meg energiám a gps-t figyelni és a ládaleírásokat olvasgatni, és eleve annyi néznivaló volt, hogy bőven kitöltötte az időnket. A kisvárosok meg eléggé hasonlóak voltak mindenhol, amelyik útba került és tetszett ott megálltunk egy kicsit sétálni vagy fagyizni, és néha ládát is találtunk, de igazán mély nyomot egyik sem hagyott.

Mire jó egy TB?!

Véletlenül bukkantam erre a TB-oldalra, és első ránézésre nem értettem, hogy miért ugyanaz a kesser cipeli magával a Geocoin-t - beteszi egy ládába, majd azonnal ki is veszi onnét.

Az érmének pillanatnyilag nincs úti célja, de a német nyelvű megjegyzésből azt veszem ki, hogy az érme elindítója így tartja számon, hogy mennyit utazott ládázás közben.
Az érméhez tartozó térképen látható, hogy mely ládákat kereste fel az érme és vele együtt a gazdája is.

Magyarországon ezt nem lehetne megcsinálni (meg sok értelmét sem látom), mert nem minden láda van bejelentve a .com-on.