Szokatlan geoládák, egyéb (4.)

Egy fényvisszaverőre erősített mikro.





A cache közelről.










Nagyon emlékeztet egy rúd dinamitra.





Egy földbeásott cső.


A vízzel emelik meg a geoládát. Azért a biztonság kedvéért ráírták a vödörre, hogy „ne lopd el”.






A legvalószínűbb rejteknek az előtérben lévő túrás tűnik.


Bizony, bizony. Ezt a ládát elásták, pedig nem lenne szabad. Ettől függetlenül nagyon hatékony rejtés.






Hol a cache?


Ez is be volt süllyesztve a talajba.







A padon egy GPS, de hol a láda?




Itt.








Ugyan az a kérdés: Hol a láda?




Az oszlopban.






Egy szép műtavirózsa békával. Meg csavaranya súlyokkal.




A kihelyezett cache. Már nem kereshető, mert ellopták.




Itt egy szörnyű baleset történt. A kesser belelépett egy medvecsapdába. Mivel nem tudta kihúzni a lábát, tőből lerágta.
Ha az előbbi feltételezésem túl valószínűtlenül hangzik, akkor maradjunk annyiban, hogy ez egy hátborzongatóan szokatlan geoláda.





Még a láda fedele is hasonlít egy levágott lábra.






Egy nagyon jól és sok munkával álcázott láda. Fogadjunk, hogy nem tudod hol van!




Már nincs ott.




A szétszedett láda a mágnesekkel. Azt írta a rejtő, hogy ha igazán nehézzé akarta volna tenni a rejtést, akkor minden pad alá tett volna ilyet a parkban, de akkor is csak ebben lett volna logbook.






Az utolsó 4 képet Korvin küldte.


Itt egy ideiglenes forgalomterelő betontömb látható. Ezeket általában betonvassal szokták „leszögelni.


A betonvasat kihúzva általában nem szoktak ilyet találni az útépítők.






Egy jelzőcövek.


Egy ötletes cache.

Komáromi Erődrendszer
(mjdgm)

Megtiszteltetésnek vettük a Komáromi Erődrendszer bejárásáról feri60 felkérését egy Kessersztori-n megjelenő „nem túl rövid” élménybeszámoló megírására.

A megírás előtt azon töprengtünk, hogy krónikások legyünk-e, tehát csak a száraz tényeket és történéseket vessük-e papírra, avagy inkább a magunk által megélt élményre fektessük a hangsúlyt. Kompromisszumos megoldásunkat olvashatjátok most.

Előszöris szeretnénk köszönetet mondani A komáromi erődrendszer v3.0 szervezőinek, akik hatalmas munkát fektettek abba, hogy mindenki számára gondtalanul teljen a nap, s a résztvevőknek csupán az idegenvezetőkre, illetve a látnivalóra kelljen figyelnie. A résztvevők nevében ezúton is köszönjük Márta, köszönjük Zsézsé és köszönjük gabor500 munkáját! Az ő munkájuk eredménye lett, hogy mindenki számára igazi élményt, rengeteg új ismeretet és kellemes elfáradást hozott a nap.

2008. április 13-án, vasárnap az időjárás kegyes volt hozzánk! Másokhoz hasonlóan -a kesserlogikát követve- mi is kissé korábban indultunk el otthonról arra gondolván: az útközbe eső ládákat meg kell néznünk! Mivel csupán egyetlen általunk eddig nem látott rejtést találtunk, ezért a Kőszüz-alatti parkolóban megbeszélt találkozó előtt kicsit kerültünk Szlovák területen, hogy megnézzük az ott rejtett GCZSIB, és a GCCDMN ládákat. A második ládához közeledvén két magyar rendszámú kocsi vonta magára a figyelmünket, akik éppen előttünk kanyarodtak le a főútról. A két autó utasai NaSza család, luilui, baliagy és Judith voltak, így egy rögtönzött kesser- és egyben L.G.T. talákozó is létrejött!

Együtt mentünk felkutatni a rejtekhelyet, majd egy kis beszélgetés után indultunk a megbeszélt helyszínre, hogy felfedezhessük a Komárom területén elhelyezkedő régi és új várat. Útközben egy kis kitérőt tettünk még a Nádor vonal 6-os bástyájához, ahol összefutottunk (a nap folyamán először, de korántsem utoljára!) forgabi-val és családjával.
A megadott parkolóban megkerestük Márta-t és Zsézsé-t, ahol az erődökbe szóló jegyek árainak rendezése után megkezdődött a várva-várt indulás az Öregvárba, majd az Újvárba.

A megjelent 120 főből álló kesser-csapat két részre vált. A kedves arcú, szlovák anyanyelvű, de magyarul remekül beszélő idegenvezető kalauzolt minket végig az erődrendszer Citadelláján. Számtalanszor utaztunk már Szlovákiába a hídon, s így a két Komárom-on keresztül. Volt is (utólag kiderült, hogy milyen kevés!) némi történelmi ismeretünk az itteni erődről, ám a nap további részében kapott ismeretek mindenképpen megmaradnak bennünk, hiszen számtalan hihetetlennek tűnő adat birtokába jutottunk! Megtudtuk például, hogy a teljes erődrendszer 200.000 fős (!) katonaság befogadására épült. Hogy ennek a létszámnak a nagyságát érzékeltessük, ezért leírjuk: 3 db Veszprém nagyságú város lakói tudnák csak megtölteni az Erődöt! Azt az Erődöt, amelyet számtalanszor ostromoltak, de az ellenség soha nem volt képes elfoglalni!
Az erőd bevehetetlenségéről szóló „Sem csellel, Sem erővel” feliratot latinul olvashattuk az Újvár egyik bástyáját ékesítő nőalak (Kőszűz) talapzatán is!
Szlovák idegenvezetőnk végig mosolygós volt, s ízes magyarsággal, szép kiejtéssel és jó humorral tálalta nekünk a sok-sok érdekes adatot. Megtudhattuk, hogy Közép-Európa legnagyobb és épen megmaradt Erődrendszerében járunk, s azt is ismertette velünk, hogy közös magyar-szlovák pályázatot nyújtottak be az Erődök felvételére a Világörökség tagjai sorába!
Tájékoztatott minket arról is, hogy a XIX. század legjelentősebb erődépítészei által tervezett és megépült rendszer bő egy évszázadon keresztül a honvédség katonagenerációit szolgálta, s ma is –átépítések nélkül- őrzi a hadtörténeti értékeit.

A Szlovák oldali rész bejárását követően a csapat nagy része a közeli étterembe sietett. A délutánra szervezett Erődlátogatás megkezdéséig fakultatív program keretében megtekinthető volt az Igmádi illetve a Csillag erőd is.
Mi tudatosan felcseréltük a fakultatív látogatás és az ebéd sorrendjét, így fordulhatott elő, hogy nekünk sikerült elsőként megtalálnunk az erre az eseményre meggyógyított és újrarejtett GCKOM geoládát! A sikeres megtalálás után mi is elégedetten fogyaszthattuk el jól megérdemelt ebédünket, ahol megismerkedtünk új kesserekkel, Katus-sal és férjével, illatve kgaborékkal.

Ezután következett az erődrendszer magyar oldalon található legnagyobb alapterületű részének, a Monostori Erőd-nek a bejárása. Vagy mindegyik idegenvezető teljesen profi, vagy mi kerültünk ismét jó csoporthoz, de a 2 órás körséta minden percét élveztük! Hihetetlen történelmi ismeretekkel bíró, nagy tudású vezetőnk néha véresen komolyan, néha humorosan adott át nekünk megannyi információt! Szemléltette és nagyon jól bemutatta az „ideiglenes hazánkban állomásozó” egykori hadsereg Erődön belüli tevékenységét éppúgy, mint azt: mi várt volna az ellenségre, ha véletlenül át tudott volna jutni a külső védelmi rendszeren… (a mai biztosítótársaságok biztosan nem kötöttek volna velük még balesetbiztosítást sem)
A hivatalos Erődbejárás után a csapat egy része megtekintette -a Dunai Bástya megmászása után a Haditechnikai parkon keresztül- a Kenyérmúzeumot is.

Mi a nap zárásaként még visszamentünk Szlovákiába, hogy megnézzük a Hajómalom-ládát. Ezen a napon minden tökéletesen sikerült, hiszen a csodálatos naplemente előtt még nagyon szép felvételeket sikerült készítenünk a tükörsima vízfelületen álló hajóról.

Összegezve:
A geocaching eddig is sok új és érdekes dolgot mutatott meg nekünk, most újabb értékes információk kerültek birtokunkba. Nagyon profi szervezéssel, gördülékenyen haladva, kellően elfáradva, de élményekkel telve értünk késő este kedves városunkba.
Köszönjük, hogy részesei lehettünk a rendezvénynek!

A rendezvényről hev közel 200 képet feltöltött IDE

Szokatlan geoládák, egyéb(3.)

A szokásos fenyőtoboz, de ez kivételesen a földön van.


A mikroládával szúrják a talajba.





Egy méretes csont.

A cache.




Valahol Németországban egy tűzoltócsap.

Az előhúzott mikro.



3 különböző módon álcázott felakasztható cache. Az csak a véletlen műve, hogy nagyjából Magyarország alakját mutatják.




Ennek a csirkének a torkán kell lenyúlni, hogy beírhass a logba.




Préri, préri-fű, de sehol egy rejtésre alkalmas hely.
Ellenkezőleg! Az egész táj egy nagy rejtekhely.

Az előző képen látható fűcsomó a kihelyezés előtt.

Itt látható a doboz. Azt nem tudom, hogyan lehet ismét visszacsomagolni az egész „építményt”.




Ez a lőszeresláda nem lenne különleges, ha az a valami nem lenne hozzáerősítve.

Az a valami egy mumifikálódott karra hasonlít. Elképzelem a szerencsétlen kessert, amint az avarban kutatva „kezet fog” ezzel a szörnyűséggel…




Valaki a kedvenc kocsmája elé rejtett, hogy minden nap szemmel tarthassa.
Az már más kérdés, hogy mit keres a tűzcsap az ajtó előtt.




Ez az ágyúgolyó Kanadában található. Állítólag az 1759-es háborúban esett ide. Ez a láda „jelszava”. Fényképpel kell bizonyítani a megtalálást.




Összetört műanyag doboz. Ez nem is érdekes, nem is szép, de máshol is van ilyen.




Minek örül ez a kesser?

Felhozta a tóból ezt a ládát.

Egy másik víz alatti cache.

Ez is egy víz alatti kesselés a Kajmán szigeteken. A feladat szerint fényképet kell csinálni a kézben tartott GPS-ről. A legtöbben a vízfelszínen készítik a fotót, de egy csapat kessernek jobb ötlete támadt.




Új-Zéland. Kérik a kessereket, hogy hozzák el saját fogkeféiket a gyűjteménybe.
Az alsó sorban komoly méretű fogkefék is vannak.

Közeledünk a ládához.

Ott, a tubusban van, amit keresel.