GeoKék (Csaszi)

2008. szeptember 23.
GeoKék 4. szakasz
túra 46. napja
Tapolca-Keszthely
5 fő, 27 km

GeoKék ….. ., hogyan kezdődött? Hát, lássuk!

„Van egy ötletem. … ” - Olvastam Ládafia sorait május 17-én a geocaching.hu oldalon. Ettől kezdve kiemelt figyelemmel olvasgattam az Országos Kéktúra leendő teljesítéséről szóló írásokat. A sok (jó) ötletet tett követte: elindult a túra megszervezése. Rockenbauer Pál nagy sikerű vállalkozásának 30 éves évfordulóján mi is járjuk végig a Kék Túra útvonalát. A teljes táv szakaszokra lett bontva, ezekre lehetett jelentkezni.

………… és elindult a jelentkezés.

Az előzetes jelentkezési lista szakaszait szépen töltögették ki a geocaching-es ismerősök. Én is jelentkeznék a listára, de hova – tettem fel a kérdést magamnak. Nagyon sok szép hely van Magyarországon, és ezeket a szakaszokat biztos be fogják jelölni a jelentkezők. Kezdett kialakulni bennem a jelentkezési szempont – olyan szakaszt választok, melyet érdektelenség miatt nem fognak megjelölni. Ez a Tapolca-Keszthely 27km-es szakaszára esett. Mint utóbb kiderült, a vállalt részből 12-13km városi és országúti szakaszra esett.

A kellemetlen országúti szakasz

A Kék-túra ezen szakasza előtti és utáni rész viszont sokkal szebb. Több alkalommal voltam már a Szent György-hegyen lévő ismerőseimnél. A hegy tetejéről gyönyörű a kilátás, ahol rádióamatőr forgalmazások miatt is többször jártam. A bazalt orgonákról ne is beszéljünk. Viszont megérte bejárni a vállalt szakaszt, mert a Szent György-hegyi oroszlánfejes kúthoz hasonló kialakítású kúttal találkoztam Lesenceistvánd határában. Ez a forrás és a Vállus központjában lévő kút a POI pontok között még nem szerepelt, így hát felvettem őket a listára. Már csak ezért is megérte bejárni ezt a szakaszt, mert így két érdemleges információval bővült a turisták adatbázisa.

Mátyás-kút Lesenceistvánd határában

A végleges jelentkezési lista elkészültével jöhetett a vállalt szakaszunk elemzése. Merre megy az útvonal, milyen ivóvíz, pihenőhely, pecsételőhely van útközben, milyen nevezetességeket lehet látni, mire kell odafigyelni a túra során. A feltérképezésben hathatós segítséget kaptam két fiamtól. Hogyan? Javaslatot tettek egy előzetes kerékpáros bejárásra. A nagyszerű ötlet lehetővé tette, hogy a bejárandó útszakasz feltérképezése mellett a környék geoládáit is megkereshessük. Az előzetes bejárás augusztus 23-ra esett. Kellemes napot töltöttünk a Keszthelyi-hegység adta szép környezetben.

Kerékpáros bejárás során Vállus központjában

A kerékpár adta lehetőséget kihasználva több helyre is eljutottunk, így a lényegi információkat a leendő túra érdekében sikerült összegyűjteni. Ez kiterjedt a várható útszakaszok feltérképezésére, a vízvételi, a pihenő, a kilátó helyek és a nevezetes pontok feltérképezésére.

Mint már említettem, két új vízvételi helyet új POI pontként sikerült feltenni a túrázók által használt adatbázisba.

Viharos tájkép Keszthelyről

Avranella karácsonyi szavait tömören lehetne levetíteni a mostani készülődésemre: Csaszi (megint) kellő alapossággal szervez!

Élménybeszámolóm hosszú bevezetőjét rövidre zárom, ezért csak néhány sorban említem meg az előkészületi tevékenységemet:

- a bejárt útvonal alkalmával összegyűjtött járulékos adatok felhasználása,

- elemek beszerzése 8+2 a gps műszerekhez, + tartalék elemek,

- visszautazáshoz (Keszthely-Tapolca) indulási lista nyomtatása,
- pmr rádiók betárazása, akkuk feltöltése,
- sárga mellény megvétele (kellett az országúton menetelő csapat első és utolsó emberére),
- tartalék italok (és házi sütemény) a csomagtartóba,
- meglepi házi sütemény a túrára (Évi párom sütötte),
- matrica felrakása az autóra,
- póló és kitűző beszerzése (három kitűzőt és egy hűtőmágnest adtam társaimnak),
- kötszer, gyógyszer, fásli, kullancsriasztó dezodor, esőkabát bepakolás,
- fényképezőgép,
- összecsukható fényképezőgép állvány (itthon maradt),
- saját túrafüzet bepakolása, stb.

Csendélet (Lesenceistvánd)

A túra

Eljött a várva-várt nap. Sztyopa reggel 5-kor megjelent nálam. Autóba ültünk, és átugrottunk Zsu-hoz, vagyis Angyalkához. Hármasban indultunk Tapolcára. Végre kéket ideiglenes lakásán felvettük, majd átgurultunk a vasútállomásra. Érkezésünkkor Robatko már várt minket. Felélesztettük a fleetet és a Csx-et az általam hozott elemekkel. A tartalékként hozott elemekből Végre kék fényképezőgépébe is jutott (a tulajdonnevek nagybetűvel való írása nálam szent dolog, mellyel a tiszteletem fejezem ki az illető irányába).

A bekapcsolt fleetet a kocsira tettük. Míg feléledt, cipőt váltottunk ill. megbeszéltük a túra során esedékes dolgokat. Hangulatindítónak ekkor megmutattam a geocaching társaktól kapott fémbögrémet (GCXM07). A bögrére írt aláírások között Végre kék és Robatko is talált ismerős neveket.

Ereklye

Vasútállomás

Indulási pont

Az állomásról 08.30-kor indultunk. Tapolca főutcáján azt a pontot vettük célba, ahol a tegnapi csapat befejezte a Kék-túra útvonal bejárását. A város határát elérve fokozatosan növeltük tempónkat. Sebességünk 6km/óra átlagot ért el. Sztyopa hátitáskáján szépen virított a sárga mellény. Lesencetomajra így elég hamar, egy óra múlva érkeztünk meg. A megtett útról sajnos nem tudok érdemlegeset mondani. Monoton, zajos és kipufogógázos volt.

Monoton út

Lesencetomajon

Lesencetomajon a zárt kocsma láttán Robatko így szólt – ez is rácsos kocsma! A település határát elhagyva már lassabban mentünk. Innen kezdve indult el a baráti beszélgetés, valamint a fényképek készítése.

Leseceistvándi csendélet

Magányos kút

Lesenceistvándon a kötelező bélyegzés helyét (kocsma) azonnal megtaláltuk. Robatko kijelentése itt igen egyszerű volt – nyitott rács. Beléptünkkor Végre kék kérés nélkül kapott egy csomagot. A bélyegző volt benne. A kedves fogadóst azonnal megkörnyékeztük néhány (teli) söröspalack átadására. A túra tagjai, vagyis az ötfős csapat azonnal nekilátott a kötelező feladatnak: a füzetek bélyegzése és a sör fogyasztása. A lányok felváltva mentek a befűtött kályhához melegedni. Végre kéket jelképesen megkereszteltük. Az egymás után 12 túrát teljesítő társunk a ’Tucat” nevet kapta. Robatko és Végre kék ezután az előző napok kellemes élményeiről számoltak be. Jó volt hallgatni az élménybeszámolókat. Én sem maradtam rest, néhány szóval elmeséltem a 2007-es geo-karácsony telepítési körülményeit. A füzetek kitöltése után ismét felkerekedtünk. Irány a település határában lévő Mátyás-kút.

A település címere

Bélyegzés

A kocsmából kijövet lassú tempóban elindultunk a település határában lévő szőlők felé. Tudtuk, hogy még sok kilométert kell megtennünk Keszthelyig, de mi akkor sem siettünk. Beszélgettünk és készítettünk néhány fényképet a helyi érdekességekről.

Kerekes kút

Kerti dísz, avagy a virágos szekér

Őszi gyümölcs

Utunkat ismét megszakítottuk a hegyoldal lábánál lévő Mátyás-kútnál. Ettünk pár falatot, ittunk hozzá forrásvizet, majd a Geokékre hivatkozva tovább indultunk.

Sirgalahad eme sorokat csak így írná:
– Most ennikék,
– Meg innikék,
– Ez a Geokék,
– hát mennikék.

Vízvétel

Pihenő

A pihenő után jött a fekete-leves, vagyis az 500 méteres út 100 méteres emelkedővel. Társaim vígan mentek felfelé. Én is, csak lihegve. A Kő-orra oldalára felérve szép kilátás tárult elénk.

Szent György-hegy, Badacsony, Balaton

Innen leereszkedtünk a GCPUP geoládához. Persze a fényképezőgép itt is kattogott serényen.

A GCPUP felé

Őszi csendélet

Ládamegtalálás örömét fokozva, Sztyopa kezébe nyomtam a GCPUP leírását, majd kis idő elteltével a gps műszert is. Ekkor Végre kék már elindult a geo-ösvényen, hogy megkeresse a ládikót. A láda logjába három új megtalálási regisztrálás került. Visszaolvasva a füzetecskét csak ámultunk: másfél órával előttünk találták meg ezt a ládikót. A beírás ez volt:

„Sosem náthás a Kő orra

Trombitálni nem is szokott

Gazdák vágynak az új borra

Méregetik a mustfokot”

Sirgalahad várhatott volna egy kicsit ránk, vagyis a Geokék túrázókra (sebaj).

A megtalálók

Robatko pihen

Csoportképnek is kell készülni, persze látványos háttérrel, íme:

Túracsapatunk (háttérben a Szent György-hegy és a Badacsony)

A lejtőn leereszkedtünk, majd a műúton áthaladva, kényelmes tempóban érkeztünk Vállusra. Végre kék túrabotjának majdnem nekiment egy öngyilkos vízisikló.

Vízisikló

Válluson

A kis létszámú település központjában a kötelező pecsételés után ismét pihenőt tartottunk. Ekkor kínáltam meg társaimat a meglepi süteménnyel. Sikere volt. Kínálás után a dobozt Robatko elé tettem le, ezért Végre kéknek nem jutott. Megnyugtattam, hogy a kocsiban van még tartalék sütemény. Abból Robatko nem fog enni, ezért neki is fog maradni a párom által sütött diós csemegéből.

Pecsételés

Geokék ládikó

Negyedórás pihenőnk végeztével ismét útra keltünk. Némi aszfaltos út után jobbra kanyarodva eltűntünk a fák sűrűjében.

Csodás pihenőhely

Szépen lobog

Indulás tovább

A következő hét kilométeres út erdős részen haladt tovább. Először kitaposott földúton, majd betonúton, végül dózerolt úton haladtunk tovább. Ekkor meglepetés ért minket. A kék háromszöget elérve ill. előtte 300-400 méterre az úttól jobbra lévő tisztás sarkán piros zászló volt a földbe leszúrva. Robatko lelkesen közölte velünk, hogy itt agyaggalamb lövészet folyik. Ezt hamarosan észre is vettük. A puskából kilőtt sörétek egy része a mi környékünkön landolt. Futás! A pár száz méteres út másik felén már helyesen volt a figyelmeztető tábla és a zászló alkalmazva. Fura egy megoldás volt. Ahonnan mi jöttünk, onnan a túrázók nem tudnak más irányba kikerülni sőt, a hibás jelzés az ijedtségünket is okozta. Túléltük, továbbmentünk.

Tiltó tábla

Zsu (Angyalka) fut

Lövészet

A hátralévő hat kilométert már csak aszfaltúton tettük meg, mely a városon haladt át. A TESCO áruház előtt az új kék jelzés jobbra mutat, ellentétben a gps mutatta jelöléssel. Ez a mellékelt térképrészleten is jól látszik.

Módosított útvonal Keszthely határában

Helikon emlékmű

A vasútállomás felé haladva elemezgettük a vonat indulási idejét. Robatko szerint (és szerintem is) még kényelmesen el fogjuk érni az induló vonatot. Ahogy közeledtünk az állomás felé, úgy bizonyosodott be számunkra, hogy le fogjuk késni a Tapolcára induló szerelvényt. Zsu és Sztyopa előresiettek megvenni a jegyeket. Egy gyors fotó készítésére még volt időnk.

Elbúcsúztunk Robatkotól, majd felszálltunk a vonatra, mely fél perc múlva el is indult. A félórás menetidő letelte után, 17 óra 10 perckor fékezett szerelvényünk Tapolcán. Az autónál átöltöztünk (póló csere), ittunk egy keveset, elővettem a tartalék süteményes dobozt, majd elindultunk hazafelé. A hazáig tartó úton volt még bőven idejük beszélgetni a lányoknak, melyet ki is használtak. Sztyopa szeme néha lecsukódott. Budapesten kezdtek fogyatkozni utasaim. Végre kék, aki légvonalban egy kilométerre lakik tőlem, nagyon örült annak, hogy Tapolcáról hazafuvaroztam.

Összegzés, konklúzió?

A mai napot jó társaságban, kellemesen töltöttük el. A geocaching társadalom által jól megszervezett túra részesei lehettünk. A nagyon sok társadalmi munkát tartalmazó szervezés mellett nagy segítséget jelentettek az anyagi támogatók is. Scele matricája most is ragyog az autómon. Magpet kollégával életemben nem találkoztam annyit, mint az elmúlt napokban. A túrára felajánlott Csx utólagos megvétele miatt még alkudoztam is. Sajnos az anyagiak közbeszólnak. A szépen megtervezett kitűző ott virít a hátitáskám vállpántján. Sirgalahad versikéje pedig fenomenális.

Sorolhatnám még egy kis ideig, de nem teszem. Örülök annak, hogy én is tehettem egy kicsit a túra javára azzal, hogy teljesítettem belőle egy kisebb szakaszt. Kicsit furcsa lehet mások szemében, de én kétszer is teljesítettem.

A rangadó!

Nevezhetjük így is az október negyedikén megtartandó utolsó túranapot, ill. az azt követő baráti összejövetelt. Sűrűn beosztott tevékenységeim miatt (sajnos) nem tudok menni a találkozóra.

"Másfélmillió lépés Magyarországon"
Rockenbauer Pál neves túrájának dicső megemlékezése a mostani.

Hajrá GeoKék!


Zsu (Angyalka), Végre kék, Robatko, Sztyopa kesser és Csaszi