KESSERSZTORI: Izlandon ládáztunk (2/8) (jppj (J&J))

1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész, 5. rész, 6. rész, 7. rész, 8. rész

Délnyugat

Az Iceland Express légitársaság gépe jó egy órás késéssel érkezett Keflavikba. Ez önmagában is bosszantó, de ha így éjfél helyett hajnali fél kettőkor áll valaki, rengeteg csomaggal a Ferihegyhez hasonló méretű, tehát parányi reptéren, ez fokozottan rontja a hangulatot. 17 tagú csoportunk így letelepszik az üres váróteremben, ahol csak néhány, hozzánk hasonlóan átmeneti állapotban levő egyén lézeng, és egy kis fészkelődés után megpróbálunk egy kicsit szenderegni. Magányunkat hamarosan oldja néhány biztonsági őr, akik közlik, hogy a padokon lehet ülni, de nem lehet aludni. Lassan virradni kezd, és jobb híján kisétálok az épület elé. Az első benyomások: vörös napkelte, kristálytiszta levegő, a távolban csipkés hegylánc, körben meg, a parkolókon túl, végtelen lávamező.

Hajnal Keflavikban

Ja, és piszok hideg van. Jobb lesz visszamenni... Így kornyadozva várjuk ki a 6 órát, mikor kinyit az autókölcsönző, és átvethetjük a kocsijainkat. Egy Landrover és két Suzuki XL vár ránk, Az utóbbiak egyike éppen rám, kicsit tartok tőle, mert amerikai kocsi automata váltóval, ilyet sohasem vezettem, és a ránk váró offroad-ban sem vagyok valami gyakorlott. Na, de hamar megbarátkoztunk...

A jármű

A kocsiban 5-en utazunk, a maradék két helyet hézagmentesen megtöltjük a csomagokkal. Igaz, a másik két kocsi se üres.....

Azért elférek…

Tekintettel a kalandos éjszakára, mára nem tervezünk nagy utat, inkább felkészülünk, élelmet vásárolunk, meg kempingkártyát, ami egy egész családnak ingyen sátrazást biztosit számos kempingben. Zahy-ékon kívül még egy másik, 4 fős család van a csapatban, de már két főre is megéri megvenni. Reykjavik felé vesszük az irányt, itt széles utakon meglehetősen nagy a forgalom, kb olyan, mint hajnali 5-kor a Hungária körúton. Na, igen, Reykjavik nagy város. Nagyjából Székesfehérvár méretű. A metropolis nem vonz igazán, megállás nélkül húzunk el mellette. Úticélunk a Þingvellir Nemzeti Park. (a Þ betű az izlandi nyelv alapköve, és állítólag úgy kell ejteni, mint az angol TH-t, kár, hogy azt se tudjuk kiejteni :) ).

Érted, ugye?

Sátrat verünk a Þorikstadir :) kempingben, ahol több éjszakát töltünk, amíg bejárjuk a környéket. Eddig felhős idő volt, de itt kisüt a nap. A kemping tele van izlandiakkal, élvezik az augusztusi 13 fokos kánikulát.

Vacsorához kezdünk, és máris lesújtó élmény az izlandi konyhaművészet frissen beszerzett remeke: az ananásszal dúsitott kefires káposztasaláta, erősen ízesítve valami mesterséges édesítőszerrel. De van ennél rosszabb is: a szacharinos malátasör…:(:(:(. Tudni kell, hogy a közönséges boltban (ahol ezt vettük) szeszes italt, még rendes sört se árulnak, erre van néhány külön bolt, néhány kiemelt városban, amelyek általában 17-18 óra között vannak nyitva. Na, ez is jól kezdődik…

Korán aludni térünk, másnap már tényleg jönnek a kalandok.

Felhős időben, rövid autózással érünk a Nemzeti Park bejáratához. Ez az a környék, amit mindenki megnéz, aki Izlandon jár: geológiai és történelmi szempontból is fontos. A geológia: Izland különleges hely: az óceán közepén végighúzódó óriási hegység, a Középatlanti hátság egyedülálló módon felszín fölé bukkanó része. A Föld mélyéből állandóan felfelé áramló forró anyag hozta létre, és folyamatosan tágítja, amitől az eurázsiai és amerikai kontinens távolodik egymástól, és Izland területe pedig növekszik, itt éppen 2 cm-t évente. A Hátság vonala kb. DNY-ÉK irányban halad keresztül a szigeten, helyét repedések, vulkánok, geotermikusan aktív területek jelzik. És most épp ott vagyunk, ezen a vonalon.

Na, ez jól elrepedt…

Máma már nem reped tovább??

A történelem: Izland nem volt királyság, a betelepülők rendszeres éves gyűléseken határoztak a törvényekről, 3 évente újraválasztott „házelnök” vezetése mellett. És ezek az országgyűlések itt voltak évszázadokon keresztül, míg Dánia be nem kebelezte a szigetet. A viking kornak állít emléket az első megtalált ládánk: Walking with the vikings. Ennek köszönhetjük, hogy a sűrűn látogatott résztől kicsit távolabb levő láda keresése közben csodás sziklarepedés-rendszert találtunk, benne kristálytiszta vízzel.

Valahol erre kell lennie

A láda egyébként könnyen meglett, és útközben még vadlibákkal is találkozunk.

Libák szemben

Ezután következik A GEJZIR.

Itt volt a Gejzir

A geysir izlandi szó, és az itt található egyik természetes szökőkút neve, amelyet azután a világ többi részén levő társaira is használni kezdtek. Sajnos, a Geysir elapadt, ma már nagyon ritkán működik, annál aktívabb a közelben levő Strokkur. Ez a gejzír kb. 10 percenként 20-25 m-es vízsugarat fröcsög a levegőbe.

A Strokkur

A területen még több melegvizű forrás és gőzölgő üreg van.

Kilátás a környékre

Még erre a napra jut a Gullfoss vízesés.

A Gullfoss

Ez egy jókora folyó, a környéken mindenhol kavarog a pára, csuromvizes lesz, aki a közelébe megy, pl. mi is. A lávamezőn egy furcsa figurát pillantunk meg.

Őrült spanyol

Jól felpakolt biciklivel tántorog a repedések között, ki, a 40 m-es szakadék szélére, kishíján belebucskázik a vízesésbe.

Hááát…

Szóba elegyedünk vele, és megtudjuk, hogy spanyol turista, aki nem hajlandó egy centit se gyalogolni, mindenhova, az utolsó pillanatig biciklin megy. Egyébként, ha valahol nem jó biciklizni, az Izland. Mégis sok biciklistát láttunk, legalább 20 kilós csomaggal, néha 5 cm vastag porban, amit az elhaladó autók rendesen felkavarnak. Mégis rendületlenül nyomják felfelé a kátyús földúton, kőtörmeléken a hegyoldalban, és ehhez jön még a sokszor viharos szél, na meg az eső.

Másnap Izland legmagasabb vízesését, a Glymurt keressük meg. Ez már hosszabb gyaloglást igényel, közben egy folyócskán egy gerendán kell átevickélni.

Át a patakon

Útközben megtaláljuk Sári és Laura izlandi geoládáját és elhelyezzük benne a Napsugár TB-t.

A vízeséshez jócskán fel kell kapaszkodni, de megéri. A nem túlságosan (legalábbis izlandi viszonylatban) bővizű vízesés 180 m mély kanyonba zuhog, melynek aljáig nem is lehetett lelátni.