Izlandon ládáztunk (7/8) (jppj (J&J))

1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész, 5. rész, 6. rész, 7. rész, 8. rész

A 7. rész utvonala

Kelet

Na, azért még mielőtt végleg elhagynánk a Myvatn tó környékét, megállunk a Natural Bath nevű fürdőnél, amely a Reykjavikhoz közeli Kék Laguna mellett a másik turistalátványosság.

Natural Bath

Mi azonban csak kívülről nézzük meg, és már megyünk is tovább a Njemafjell geotermikus területre.

Itt is fortyog az iszap

A tegnap látotthoz hasonló vidék, legfőbb érdekessége egy jókora sziklakupacból hangos sistergéssel előtörő gőzoszlop.

Gőzoszlopok

Csőtörés?

Majd északnak fordulunk, vagy 25 km igen rosszminőségű földút következik, amíg elérjük a Dettifoss vízesést.

Dettifoss

Talán ez volt az összes közül a legszebb, bár minden vízesés mást mutatott. A látványon sokat emelt a napfényben ragyogó rengeteg szivárvány.

Szivárvány 1

Szivárvány 2

Tovább zötyögünk észak felé a kőtörmeléken, amíg a part közelében levő Asbyrgi kanyonhoz érünk. Ez egy kb. 15 km hosszú, 1 km széles-es, patkó alakú képződmény, de víz nem folyik benne.

Asbyrgi kanyon

Így keletkezése a geológusok előtt is rejtélyes, legvalószínűbb az a legenda, hogy valamelyik viking isten lovának patkója nyomta bele a sziklába. Felmászunk a sziklaperemre,

Út a peremre

innen nagyon jól belátható a patkó.

Szerencsepatkó

Ezután lemegyünk a tengerpartra, ahol a sziget közepén végighúzódó törésvonal a tengerbe bukik. Repedések sorozata van itt, 10-20 m mélyek,

Izland vége

helyenként már víz tölti ki őket, majd eltűnnek a tenger szintje alatt. Újabb 30 km zötyögős földúton, mig elérjük a főutat. Már alkonyatban, kopár tájon keresztül haladunk Ellistradir felé, ahol a leszálló alkonyban verünk sátrat.

A további út hosszan kanyarog, egyhangú hegyes-dombos vidéken,

Itt is lakik valaki…

míg kiérünk a keleti tengerpartra. Néha a távolban már feltűnik a Vatnajökull, Izland és Európa legnagyobb gleccsere.

Tovább a gleccseren??

Egyébként a keleti part nem bővelkedik látnivalókban, így olyan gyorsan haladunk, amennyire a gyakran egysávosra szűkülő földutak megengedik.

Út a semmibe

A szeles tengerparton rövid pihenőre megállunk, itt látunk partra vetve sok kagylót, tengeri szivacsot, csigákat. A közeli Djupivogur városka kedvéért is letérünk az útról. A békés település

De hol vannak a kalózok?

arról hires, hogy a 17. sz-ban algériai kalózok vetődtek ide, és rabszolgákat hurcoltak Afrikába, akiknek egy része később hazakeveredett, és történetüket meg is írták. Képzelem az izlandiak megdöbbenését, amikor a szaharai hőséget megtapasztalták. Ennél csak az lett volna jobb, ha az arabok ragadnak Izlandon :). Innen már csak egy ugrás a Vatnajökull.

És hol az út?

A gleccser majdnem a tengerbe lóg, egy jókora tóban végződik, amelyen százával úszkálnak kisebb nagyobb jéghegyek, közöttük meg fókák.

Jégtáblák

A tavon fura járművek közlekednek: kerekes hajók.

Vizibusz

Na, ezt ki kell próbálni: a hajó kigördül a partra, egy emelvényről be lehet szállni, aztán irány a víz. Fél óráig kerülgetjük a jégtömböket,

Expedició az Északi Sarkra

majd kiszaladunk a partra.

Az út számtalan vízfolyást keresztez, amelyek a Vatnajökull olvadásából származó vizet vezetik a tengerbe. Régebben ez nagyon veszélyes vidék volt, de ma már hidak vezetnek át a folyók felett. Sátorhelyünk Kirkjubaejarklaustur (na, ezt mondjátok ki gyorsan) szélén, egy nagyon szép völgyben, a vízesés mellett van.

Sátorhelyek vizeséssel

Ez a szép nevű falu egyébként arról híres, hogy a 18. sz.-ban plébánosa imádsággal állította meg a házak felé törtető lávafolyamot. És ezzel a nevezetes hellyel a keleti részt is befejeztük, most már a déli parton haladunk, vissza Keflavik felé.