1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész, 5. rész, 6. rész, 7. rész, 8. rész
Snaefellsnes
Az eddig megtett utunkAz itt hagyott TB meghozta a jó időt, a ragyogó napsütésben hamarosan feltűnik a Snaefellsjökull 1400 méteres hegye, a tetején a gleccserrel.
Út a Föld középpontjábaA ragyogó időben nagyszerű a táj,
Kitárul a táj és szinte hihetetlen látvány a narancsszínű homokkal borított „strand”.
Strandidő 12 fokbanA Snaefellsjökull nemcsak látványos, de hires is: Verne regényében innen lehet lejutni a Föld középpontjába. Erről kapta a nevét a Journey to The Centre of Earth láda, amit mindjárt meg is keresünk. Ez pont jó lesz a Pingvin Travel Bug-unknak, itt aztán nézheti a Snaefellsjökull jegét amíg csak tovább nem viszik. Na de nem maradtunk Travel Bug nélkül: a ládában egy puzzle darabja volt, ami a többi (4) darabot keresi.
Pacific Canada Geocaching Zone Geocoin Persze esélytelen lenne a nagyvilágban, ezért csak Izlandon mozoghat. Elvittük, még van időnk újrarejteni.
A tengerpartra sziklafalak között visz le az út.
Sziklák között a parton
És sziklák a vizben A parton egy 60 évvel ezelőtti hajótörés nyomai, rozsdás lemezek, alkatrészek. A rézből készült félméteres hajókürt is itt van még, errefelé nem szokás a fémlopás...
A félsziget csúcsán világítótorony őrködik.
Világitótorony
Parti panoráma Innen már a félsziget északi partján fordulunk visszafelé, a Kverna kempingig. A mai szállásunk minimál stílusban van berendezve: egy birkalegelő. A tulaj maga is birka: a kempingben egyetlen zuhanyozót épített, a parányi helyiség másik sarkában a WC. Ez még 17-ünknek is szűkös, még jó, hogy senki másnak nem jut eszébe itt táborozni.
Naplemente
Vacsora a kemping éttermében :)
Na, felmegyünk? Másnap hatan kísérletet teszünk a Snaefellsjökull megmászásával, míg a többiek a környéket derítik fel.
Felszerelésünk van a gleccsermászáshoz, csak út nincs.. A GPS térkép jelöl valami ösvényt, menni is lehet arra, de útnak nincs nyoma.
Hol itt az út?
Talán erre? Így jutunk fel hófoltok között 1200 m-re, itt már igazi gleccser kezdődik, jókora hasadékokkal.
De biztos nem erre…Mivel semmi nyom nem látszik köztük, rövid tanakodás után feladjuk: túl kockázatosnak látszik. Amekkora itt a forgalom, lehet, hogy csak néhány ezer év múlva kerülnénk elő valamelyik hasadékból....
A kilátás viszont innen is pompás, egy kicsit napozunk, majd visszatérünk a birkák közé.
Ott a hegy csúcsa 
Napozás a csúcs alatt 
Kék, fehér, vörös 
És a part fentrőlA lenti csapat, aki ezalatt a környéket járta, javaslattal áll elő: ne autózzuk körbe a félszigetet, arra már úgyis kevés érdekesség van. Inkább a Stykkisholmur- Baldur kompot vegyük igénybe. Az ötlet jó, így hajnali fél hatkor kelünk (ez Izlandon különösen durva, 9 óra előtt fel nem kel senki helybeli) és hamarosan a kikötőben vagyunk, ahol el is érjük a hajót.
Na, nem ezekkel megyünk :) A napsütés ellenére cudar hideg van, még a szél is fúj. Bemanőverezünk a kocsikkal a raktérbe, majd a fedélzetről készítek néhány fotót.
Indulás 
Távolodik a part A jeges szél elől azonban gyorsan lemenekülök a többiekhez a társalgóba, ahol sütikkel és forró csokival vészeljük át az utat. Útközben kikötünk Flatey szigeten, néhány utas kiszáll, de minek?
Az abszolút semmi A túlparti Baldurban már egész meleg van (talán 14 fok…), gyorsan összeszedjük magunkat és indulunk nyugat felé a Nyugati Fjord félszigeten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése