1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész, 5. rész, 6. rész, 7. rész, 8. rész
A Nyugati Fjord
A Nyugati Fjord még izlandi értelemben is a világ vége. Erre még talán az izlandiak se járnak (persze külföldi turisták igen), a főút elkerüli, az utak többsége földút, de gyönyörű tengerparton vezet.
A félsziget nyugati csúcsát Latrabrjag-nak hívják, Európa legmagasabb sziklaszirtjei tornyosulnak itt a tengerparton, és a legnagyobb tengeri madár- kolóniák népesítik be. A rendkívül látványos, natancs-vörös csőrű lundák tömege várja békésen a fotósokat, akik izgatottan fényképeznek össze-vissza.
Persze vannak itt még sirályok, alkák, meg ki tudja, még hányfajta madár.Egy távolabbi zátonyon fókák napoznak. A GPS W024 32 -ot mutat,
ez Európa vége, Grönland legközelebbi partja csak 350 km. Esti szállásunk, a talkafjörduri kemping viszont remekül fel van szerelve. Mosógép, szárítógép, mikrosütő, és persze sok zuhanyozó, melegvizes medence a közelben. Annál hülyébb a gondnokasszony, teljesen sokkolja ez a szokatlanul nagy csoport. Mindenkit felsorakoztat a kocsija mellett, az összes dokumentumunkat begyűjti, névsorolvasást tart, és komoly problémáink vannak a családi állapotunk igazolásával. Végül beletörődik, hogy ezt sohasem fogja tudni kibogozni, és távozik.
Újabb nap: az út számtalan fjordot kerülgetve tekereg a parton, ami légvonalban 100 km, az valóban 400. De a kilátás nagyszerű,
Tengerparti táj-1Az út melletti domboldalon valami füstöl. Megállunk, hát egy medence, tele meleg vízzel. Mellette öltözőkabin, egyébként egy lélek se, sehol.
Hatalmas pancsolás után tovább folytatjuk az utat a Dynjardi vízesés felé. Ez leginkább a tátrai Fátyol vízeséshez hasonlít, a sziklákon szélesen elterülve folyik le.
A következő célpont Isafjördur, a Nyugati Fjord fővárosa, ami természetesen egy fjord partján terül el. A környező dombokon kb. 200 m-es magasságban a napsütésben csillog az augusztusi hó.
Örök hó a tengerszinten Ja, és az a helyi csemege, aminek angol neve rotten shark, vagyis rohasztott cápa. Nem hangzik jól, de csapatunkból többen meg akarják kóstolni, így rohadtcápavadászat kezdődik. Szerencsére sikertelenül, mert mint megtudjuk, a cápákat éppen most fogják ki, és februárra érik el a nevükben jelzett állapotot. A helybeliek azonban úgy elkapkodják a nemes eledelt, hogy nyár elejére már mutatóban sem találni.
Esti szálláshelyünk mellett kis melegvizes tavacska, újabb pancsolási lehetőség.
Másnap Holmavik felé indulunk. Elhagyjuk a partot, kihalt dombok és lávamezők között vezet az út. Rosszhírű környék, még a térkép is jelzi, hogy kísértetek, trollok gyakran feltűnnek errefelé.
Nem is csoda, hogy Holmavik
Holmavik templomaNem is csoda, hogy Holmavik
a boszorkányság központja, még boszorkánymúzeum is van. Itt aztán megtudjuk, hogyan kell a halottak bőréből csodatevő nadrágot készíteni,
vagy bordacsontjukból szorgos munkával valami szőrös, kukacszerű szörnyet nevelni.
ha ilyet akarsz nevelni…(vagyis itt már évszázadokkal ezelőtt feltalálták a tamagochit). Akinek ez nem sikerül, nem lehet boszorkány.
Az iskolában éppen zenei fesztivál van, egy ideig élvezzük az előadást. Nagy meglepetésünkre az egyik muzsikus magyarul üdvözöl: már 12 éve Izlandba települt. Ha már itt vagyunk- mondta- akkor ne hagyjuk ki a híres dalviki halünnepet. Na, de ez csak holnap lesz, előbb még egy kis fürdőzés következik az iskola medencéjében. A holnap meg majd a következő részben jön, amikor már az északi partvidéken járunk.
1. rész
2. rész
3. rész
5.rész
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése