1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész, 5. rész, 6. rész, 7. rész, 8. rész
Myvatn
A 6. rész útvonala
Reggel hideg van, de süt a nap. A tó körül hegyek, egyik-másik csúcs felhőpamacsban. A Myvatn neve nem sok jót ígér, mert Szúnyogtavat jelent, szerencsére nincs szúnyog. Rajzanak viszont a turisták, többségük francia. A Myvatn környéke aktív geotermikus terület, a törésvonal ÉK-i vége közelében, és a Þingvellir mellett a másik fő turistacélpont. Az étkezősátor tele van, mindenki dzsekiben, sapkában reggelizik.
Ma egész napos gyalogtúra van, indulás Storagja barlang felé. Ez egy vízzel teli repedés lenne, ha az idei forró :) és aszályos nyárban ki nem száradt volna. Így csak egy-két kis pocsolyát látunk benne. Lávamezőn halad az út,
Kő kövön…
itt jól használható a GPS. Észak felé a Krafla geotermikus erőmű füstölög, arra majd holnap megyünk.
Távoli füst
A Grotagja barlanghoz érünk, ebben már víz is van, kár, hogy fürdéshez túl forró. Viszont egy víz alatt résen besüt a nap, mintha csak Capriban lennénk...
Kék barlang
Geoláda is van itt, csak nem könnyű megtalálni a rengeteg egyforma sziklarepedés között, de végül sikerül.
Jó rejtek, de nem itt volt
Errefelé mindent belep a vulkáni por, bokáig járunk benne, sűrű porfelhőt kavarva. A sok por a Hvjerfjell kráteréből származik,
Vulkán közelről
ahová meredek úton fel is kapaszkodunk. A peremről nagyon szépen látszik a kráter tölcsérje,
A nagy tölcsér
meg belátható a Myvatn egész medencéje. A tóban kis kráterek sorozata, de ezek nem vulkánok, hanem un. pszeudokráterek, a vizes területre ömlő láva alatt felforrt víz hozta létre, amint áttörte a lávaréteget.
Pszeudokráter
Talán még vastagabb a por a hegy másik oldalán, ahol lemegyünk a Dimmuborgir lávamezőre.
Lávaoszlopok
Itt tornyok, kapuk, ivek között vezet az út, a végén a Kirkja (templom) nevű szép boltíves képződményhez.
Gótikus kapu
A tó déli végében vízben álló lávaoszlopok sorát lehet látni,
Viz és kő
közelükben a Dimmuborgir geoláda, melyet könnyen megtaláltunk egy dombocska tetején, kövek közé rejtve. Végül még körbesétáljuk a távolról már látott pszeudokrátereket, ahonnan új látószögből nyílik kilátás a tóra.
Egy kis dombon
A következő nap hosszú túrára készülünk. A kempingből gyalog megyünk a Krafláig, majd vissza.
Útnak indulunk
A 70-es években itt komoly lávaömlés volt, fél napig gyalogolunk a kőfolyó mellett,
Itt folyik a kő
Ahol fű nem terem
míg a most is aktív geotermikus területhez érünk. A sziklákat sok helyen sárga kénkristályok borítják,
Domboldal
forró víz tör fel, és gyűlik tavacskákba,
Kénes pocsolya
a mélyedésekben sűrű iszap fortyog.
Tájkép
Kissé távolabb van a Stora Vitti hegy, kráterében kékeszöld tóval,
Kék tó
a kráter pereme alatt meg az Almost the Hell geoláda. Pokoli módon ki van fosztva, mindössze egy lengyel diákigazolvány árválkodik benne. Az izlandi ládákba magyar aprópénzeket hoztunk, minden címletből hagyok benne, de igy sem sikerült ajándékokkal tömött ládává varázsolni. Ezen a területen nyerik a forró gőzt
Innen jön az energia
a Krafla erőmű számára, a hegyoldalakon csővezetékek futnak le az épülethez,
És ide érkezik
amelyből vastag oszlopban áramlik ki a „ használt” gőz. Régebben próbálkoztak errefelé
Sültkrupliföld
mezőgazdasággal is, de állítólag a krumpli megfőtt a talajban, igy felhagytak vele.
Visszafelé másik utat választunk,
Ott ne fürödj
ennek kapcsán sikerül betévedni a völgy túl felén levő, másik geotermikus erőműbe. Ember sehol, mindenfelé vékony és vastag csövekből nagy dübörgéssel tör elő a gőz.
Geoerőmű
A már használt forróvíztároló tóban gyűlik. A csábítóan kék színű tó partján táblák: Ne fürödj, mert könnyen megfőhetsz....
Este 10 után érünk vissza erről a 34 km-esre sikerült, de rendkívüli élményt jelentő túráról, amellyel befejeztük a Myvatn környékének bejárását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése