Salisbury több geoládával is várja a kessereket. Mi kettőt kerestünk meg közülük. Az első egy forgalmas utcán található. A mágnessel felszerelt filmesdoboz egy ereszcsatorna mögé van téve. Ez a rejtési mód annyira megtetszett, hogy az egyik fehérvári rejtésemet pontosan erről mintáztam. (Az enyém nem sokat bírt ki, mert néhány hónapon belül kétszer is eltűnt, így más rejtési módot alkalmaztam, ami már a saját ötletem alapján készült.)
Ez a láda egy régi épületet mutat be, amit csak kívülről lehet megnézni.
Mivel az utazás megtervezése során annyit nézegettem a különféle térképeket, csak a láda közvetlen közelében kellett bekapcsolnom a GPS-t.
A logolást ilyen forgalmas helyen kellett megejteni, de úgy tűnik jól sikerült a visszarejtés is, mert volt utánam megtaláló. Azt egyébként gyakran megteszem, hogy egy általam megtalált láda weboldalát a logolásom után ismét megnézem, mert kíváncsi vagyok, hogy az utánam érkező kesser megtalálja-e a dobozt. Nem szeretném, ha az én visszarejtésem után tűnne el a ládika.
A másik geoláda, amit megkerestünk virtuális volt. A város katedrálisához invitált, ami egy lenyűgöző méretű építmény. Magát a katedrálist 1220 és 1250 között építették, de Nagy Britannia legmagasabb tornyát (123 méter) csak kb. 1330-ban fejezték be. Mivel én már háromszor is olvastam az építéséről egy regényben, ezért szinte ismerősként csodálhattam meg.
Még néhány érdekes adat:
|
Erről az oldalról nem fért bele a képbe a magas torony miatt.
Ezen az oldalon 67 szobor látható. A faajtók állítólag még az eredetiek.
A katedrálist övező parkban található egyik szobor talapzatán lévő feliratot kell elküldeni a rejtőnek. Ez a jelszó. A rejtő visszaír, hogy elfogadja a megtalálást.
Ezen a videón megpróbálom érzékeltetni az 1250-ben épült torony magasságát. A torony teteje, amit nálunk általában favázra erősített rézlapokkal burkolnak, kőből épült. A magasságot elírtam a videón, mert hittem az egyik weboldalnak. A valóságban „csak” 123m magas.
Éppen egy szombati napon érkeztünk a városba, ezért volt szerencsénk látni a piacot. Pont olyan, mint egy magyar piac. Szinte ugyanazokat a ruhákat, szerszámokat, porszívózsákot kínálják. Húst is árultak, de azt ellentétben némelyik magyar piaccal, hűtőládából.
Utunkat innét észak felé folytattuk. A következő ládát csak Walesben néztem ki, pedig útba ejtettük Shakespeare szülőházát, meg egy hatalmas „élő” múzeumot is. Egyik helyen sem volt könnyen levadászható geoláda. Azért csak a könnyebb ládákat kerestük, mert főleg az emberalkotta látnivalókat akartuk megnézni. A Bakony méretű hegyeket nem kerestük fel, mert olyat itthon is láthatunk.
Shakespeare szülőháza az utcáról…
…és a kertből. Az épületben nem lehetett fényképezni, de nincs is mit. Eléggé üres. :(
Ironbridge. A brit ipari forradalom bölcsője.Az angol-walesi határt gyalog léptük át méghozzá egy olyan völgyhídon, amit egy folyó számára építettek. Az ilyen hidakat aqueduct-nak hívják.
Hétvégenként lakóhajók ezrei járják az országot szinte teljesen behálózó csatornákat. A Chirk Aqueduct (Műholdkép) mellett egy vasúti híd is látható.
A bal oldali kétnyelvű tábla wales-ben üdvözli az utazókat. Itt az alagút előtt egy kicsit kiszélesedik a meder, hogy lehetővé tegye a kerülést. Előzni nem szoktak, mert 5km/h a megengedett maximális sebesség.
Itt egy sorozat két ládája volt a közelben, de csak az egyiket sikerült megtalálnom. Megvolt a másik is, de én rossz helyen kerestem, ahogy az a későbbi logokból kiderült.
A videón először az 1805-ben befejezett 307 méter hosszú 38 méter magas Pontcysyllte Aqueduct látható (Műholdkép). Még mindig az eredeti öntöttvas szerkezet tartja medrében a vizet. A tömítéshez többek közt ökörvért is használtak.
Az utolsó néhány másodpercben a kutyák a Chirk Aqueduct-on sétálnak, míg a gazdájuk lépésben halad a hajóval.
Vezetés a rossz oldalonMire a walesi Wrexhamban lévő szállodába értünk, már több mint ezer kilométert vezettem a baloldalon. Nem is volt különösebb gond, mert csak a forgalmat kellett figyelnem, a navigálást megoldotta az iGO. Az egész út során csak 2-3 alkalommal fordult elő, hogy egy jobbra kanyarodás után önkéntelenül is a jobboldalra húzódtam, de hamar korrigáltam a hibát. A nagyobb átmérőjű körforgalmak azonban egy kicsit rejtélyesnek bizonyultak. Arra lettem figyelmes vezetés közben, hogy némelyik autó balra indexelt mielőtt behajtott a körforgalomba, mások meg jobbra, és olyan is volt, amelyik egyáltalán nem indexelt. Ez nekem teljesen megfelelt, mert azt hittem, hogy így nem hibázhatok, bárhogy is használom az indexet.
A szállodai szobánk szép nagy emeleti ablakából éppen ráláttam egy körforgalomra. Ezért lefekvés előtt úgy döntöttem, hogy megfejtem a körforgalmi-indexelés titkát. Ültem az ablakban és 15 perc elteltével biztos voltam a módszerben. Azt állapítottam meg, hogy azok, akik az első kijáraton akarnak kimenni balra indexelnek. (Nekik balra van az első kijárat!) Akik a körforgalom túloldalán akarnak kihajtani - azaz átellenben a behajtás pontjával – azok nem indexelnek. Akik a 3. kijáraton kívánnak távozni, azok pedig jobbra villogtatnak a behajtás előtt. Ezt a módszer alkalmazva vezettem az út hátralévő részében.
Most az imént megnéztem, hogy mennyire sikerült kitalálnom az irányjelzés rejtelmeit.
Jól gondoltam annak idején, de nem tudtam mindent megfigyelni. Itt az oldal közepén van egy kis interaktív tájékoztató az irányjelző pontos használatáról. Ebből látszik, hogy szinte minden esetben elrontottam a jelzést.
Ezt az utat tettük meg eddig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése