Nagy Britanniában ládáztunk (3. rész)

4. rész

Walesből észak felé folytattuk utunkat a két nagyváros Liverpool és Manchester között. Az első úti cél egy kerámiaüzem volt, de útközben megálltunk egy ládát begyűjteni. A láda oldalán található leírás nem túloz, amikor azt mondja, hogy „nem lehet túl sokat mondani erről a ládáról”.

Egy legelőre vezető kapu egyik oszlopára volt felakasztva a mikro, amit a sövény jól eltakar.

Annyi „hasznunk” azért volt ebből a ládából is, hogy megismerkedhettünk a tehenekkel, ugyanis mire befejeztem a logolást, már mindegyik ott érdeklődött a kapu közelében.

Egy működő vízimalomba is benéztünk, ahol frissen sütött magvas-kenyeret lehetett venni, de mivel itt sem volt láda a közelben, ezért rövid nézelődés után továbbálltunk.
A várrom környékén sem volt láda.

A következő virtuális láda igazi maradandó élményt nyújtott. Olyat, amilyet Stonehenge-től hiába vártam. A láda neve Long Meg (Hosszú/magas Meg). (Műholdkép) Ez egy neolitikus korból származó kő-kör. Egyetlen magas kőből és sok-sok kisebb kőből áll a kör. A 3,6m magas kő neve Meg a kisebb kövek pedig a lányai. A hagyomány szerint Long Meg és a lányai boszorkányok voltak, akiket egy skót varázsló átka változtatott kővé. A babona pedig arra int, hogy ne számoljuk meg hány lánya van Meg-nek, mert az balszerencsét hoz. Ha azonban valaki kétszer megszámolja őket, és mindkétszer ugyanazt az eredményt kapja, akkor megtörik az átok. Jelenleg 59 leány van. Közülük 27 van álló helyzetben.
Ott jártunkkor még a borongós idő is növelte a misztikum érzetét.
Itt nem imádkozom, hanem azt próbálom megállapítani, hogy milyen irányba nézett a barbár utazó, miközben az SMg betűket Meg-be véste. Ez volt ugyanis a jelszó, ezt kellet elküldeni mailben a rejtőnek.
Videó kamera az egyik kezemben, GPS a másikban, és a termetes hölgykoszorú körülöttem.

Az „időutazás” után mellékutakon közelítettük meg következő szálláshelyünket Carlisle városát. A videón egy kis ízelítő látható a keskeny, szinte csak egysávos utakról. Az volt kellemetlen, amikor volt szembeforgalom például egy traktor formájában.

---

Adott egy gyönyörű város várral,
katedrálissal,
egyéb látnivalókkal.

Mit gondolsz mégis hol volt a geoláda elrejtve?
Egy nagy parkoló szélén, ahonnét a fölötte tornyosuló régi várost a fáktól nem is lehetett látni, de látható volt egy ipari terület meg a vasútvonal.
Tényleg nem értem ezeket a briteket. Gyönyörű helyek vannak láda nélkül, sok semmitmondó helyen pedig ott a láda. Lásd a piros jelet!
Ennek a ládának Pink Limerick volt a neve.

A pink elnevezést azért kapta, mert minden rózsaszín volt benne, amikor először elrejtették, és rózsaszín csereajándékokat is kért a rejtő. Amikor mi megtaláltuk szinte teljesen ki volt fosztva. A Limerick pedig egy a-a-b-b-a rímképletű ötsoros angol eredetű versforma. A rejtő azt kérte, hogy a megtalálók ilyen versikéket írjanak a logba. Én még magyarul sem tudnék ilyet összehozni, nem angolul. A láda oldala nem tesz semmilyen említést a közelben található látnivalókról.

Azért ez a láda is szerzett nekünk élményt, méghozzá olyat, hogy borsózott tőle a hátam. Az történt, hogy éppen egy keskeny régi utcán ballagtunk a láda irányába, amikor befordultunk egy sarkon, és azt láttuk, hogy egy termetes patkány rohan felénk. A szokatlan látványtól végigfutott a hideg a hátamon, de ő is megijedt, mert az ő szemszögéből nézve éppen menekült valahonnét, amikor azt látta, hogy két óriás felbukkant előtte. Gyorsan irányt váltott, hogy átszaladjon az út másik oldalára. A hirtelen irányváltástól azonban elesett, majd felpattant és hamarosan eltűnt a szemünk elől. A meglepetéstől felocsúdva, már örültem a találkozásnak, mert eleső patkányt még sohasem láttam. Nekem ez is élmény volt.

Eddig ezt az utat tettük meg.

4. rész