Egy „újonc kesser”, Sirgalahad

A hivatalos oldal adatbázisából - Attibati adatbázis kezelő ismereteit segítségül kérve - kigyűjtöttem azokat a "kollégákat", akik 2007-ben kezdtek bele közös hobbinkba, és egy év alatt legalább 50 megtalálást értek el. Ez a megtalálás-szám már feltételezi, hogy ráéreztek a geocaching "ízére", és komolyan érdekli Őket a ládázás. Ezután átnéztem a logokat, és kiválasztottam azokat a kessereket, akik érdemben is hozzátesznek valamit a játékhoz, veszik a fáradtságot, és néhány mondatban leírják tapasztalataikat, élményeiket. Küldtem Nekik egy körlevelet, néhány gondolatébresztőnek szánt kérdéssel.

feri60

---

Kedves Ládásztársak!

Engem is elért a nagy megtiszteltetés: feri60 felkért, ugyan mondjak magamról, s ládavadásszá válásomról valamit. Ám legyen, ezúttal prózában…

Először is: miért vagyok Sir Galahad? Ládán kívüli körökben nem így ismernek, csak a drótposta címem ez (furcsa is, mikor valamilyen közös eseményen így szólítanak: Galahad! - ilyenkor körülnézek, majd megállapítom, hogy nekem szóltak… de majd belejövök!).

Aki látta a Gyalog galopp című filmet, az tudja, aki meg nem, az nézze meg! Mert ugyan a bemutatkozásom továbbolvasásához nem alapkövetelmény a film ismerete; de aki esetleges személyes találkozásunknál idézni is tud belőle, rögtön kiérdemel két piros pontot nálam… ;-)

Kapaszkodjatok, időugrás következik:


-------kiből lesz
-----a ládavadász

Bő három évtizeddel ezelőtt, egy városszéli családi ház kertjében egy kisfiú ásót fogott, s elkezdett kincset keresni. Szülei (hadd örüljön már a gyerek) besegítettek: naftalinszagú nagynéniktől levetett, koraízléstelen stílusú bizsukat rejtettek el, nyilván nem túl mélyre. Meg is találtam, s örültem vala!

Akkor még nem sejtettem, hogy harmincvalahány év múlva kb. ugyanolyan boldog fizimiskával fogok előjönni mindenféle bokrokból, kezemben mikrós dobozzal. Pedig így van!

--------------miénk vagy, te láda!



----------beeeee

Ha már itt tartunk, bemutatkozásom nem lenne teljes a lányok nélkül.

---

Akkor még egy kicsit rólam, méghozzá munkám szebbik részéről:


-----------------Úgy csinálok,
------------mintha értenék hozzá…




















------------------------------…aztán még meg is magyarázom…


---------------------------…és ettől nagyon el tudok fáradni!

Természetjáró múltam mély gyökerekkel kapaszkodik hazánk jelzett (és jelzetlen) turistaútjainak talajába. Általános iskolában a Ságvári emléktúrával kezdődött (mint ideológiai képzés, bár akkor erről szerencsére fogalmam sem volt), majd nagyobbacska (egyetemista) koromban az Országos Kék Túrával folytatódott (jelvényem is van ám!), aztán következtek közepes hosszúságú teljesítménytúrák és erdőjárások, barangolások.

Hogyan kezdtem el ládázni?
Az úgy volt, hogy nagyobb társasággal kirándultunk Noszvaj környékén. Ekkor felfedeztem egyik barátom kezében egy kis, telefonszerű dolgot; azonban kevesebb gomb volt rajta és sosem beszélt bele. Mint kiderült, GPS volt, amit ő elsősorban arra használt, hogy motoros paplanernyőzés közben tudjon tájékozódni. Jó-jó, engem az ilyen kütyüféle nemigen érdekel. Igen ám, de délután azt is elárulta, hogy ezzel kincset is lehet keresni! Micsoda?
Majd következett a gyakorlati bemutató: cserépváralja, noszvaji kastélykert, utána szomolyai kaptárkövek. Itt dőlt el további sorsom! Kincskeresés, természetjárás - ezt Nekem találták ki!
Nem sokkal ezután feleségem névnapján vettem magamnak egy kütyüt (azért őróla sem feledkeztem meg!), s innen már nem volt megállás!
Ide még az kívánkozik, hogy azóta szerencsére semmiféle tárgyat sem vesztettem el ládázás közben, csak ezen a bizonyos megfertőződési hétvégén az ördögcsúszdánál egy napszemüveget. Ördög tudja, hol lehet…

Életmódomon a kincskeresés különösképpen nem változtatott (előtte sem tudtam sokáig egy helyben nyugton lenni); talán célirányosabban tervezem a hétvégi családi, vagy társasági kirándulásokat. Illetve hétköznap még korábban kelek…
Valószínűleg nincs olyan statisztika, hogy reggel 5 és 7 óra közti megtalálások (mint ahogy értelme se lenne), de abban bizton jól állok. Történik ez azért, mert munkám során sokat járom a vidéket, elsősorban a Dunántúlon. Ám ha korán hajnalban indulok, van idő egy-két ládát levadászni…

-----------------------sokszor ennyien látnak ládázni (GColi)!

---------------------------------vagy ennyien (GChete).

A technikai felszerelésem – némely kütyüfüggő társhoz viszonyítva – elég szegényes. Nem vagyok nagy bűvésze ezeknek a szerkezeteknek (s akkor még igen finoman fogalmaztam).
Tehát a GPS-en kívül más 3 betűs eszközt (PDA, PMR, MP3, EKG stb. …) nem cipelek. Sőt, sokáig fényképezőt sem vittem, de mostanában már fotózok. Többek között azért, mert a Geoszilveszteren megismert kedves ládásztárs, Avranella feltett szándéka – aminek örülök és hálás vagyok - hogy eddigi verseimet egy színes, fotókkal illusztrált csokorba gyűjti, s ehhez már eddig is jó lett volna saját képanyag. Mostantól majd lesz. Amit meg a bemutatkozó oldalamon, a kezdet kezdetén csak poénból írtam (majd ha lesz 1000 vers, kiadom), tán meg is valósul, igaz virtuálisan.

A versekről, avagy hogyan születik a „geo-vers mindenkinek”.

Múlt:
Ez nem új jelenség nálam, már kora ifjúságomban próbálkoztam rímfaragással, de teljes virágában egyetemista koromban bontakozott ki. Csak halkan jegyzem meg, még egy rap együttesünk is volt (nem a stílus, hanem az énektudás hiánya miatt), s ott én voltam a szövegíró (meg mozgásművész és koreográfus…). Elég sok ökörséget összehordtam, mi legalábbis jól szórakoztunk! Illetve különböző események esetén is (pl. farsang, kirándulás, vetélkedők) mindig kitaláltam valami alkalomhoz illőt.

Jelen:
Az adott ládához a vers általában ott a helyszínen (illetve arrafelé menvén) születik; esetleg már a leírás alapján vannak gondolatok a fejemben. Ezen oknál fogva a logbookba is bekerül a szerzemény, utólag nem nagyon változtatok rajta. Még ha jobb jutna eszembe, akkor sem!
Egyszer-kétszer tán előfordult, egy-egy szó vagy sor erejéig.
A legjobb múzsa a magányos futás vagy túrázás, ilyenkor a természet csodálata mellett ráérek tűnődni, s mivel szeretek a szavakkal játszani, jönnek-mennek a gondolatok a fejemben. Hát így.

Jövő:
Az fényes.
--------------------még hogy a kutya se kíváncsi a GC-re! (GCegrk)

Milyen helyeket szeretek?
Elsősorban azokat, ahol semmi civilizációs nyom, rombolás nincs; ahol körülnézve és hallgatózva csak a természet csodái, neszei vannak. Varázslatos hangulatba tudok kerülni egy-egy erre méltó helyen. Ám nagyon mérges tudok lenni a bunkókra, akik quaddal, crossmotorral közlekednek, szemetelnek, táblákat rongálnak meg stb. Állítólag ezek is Homo sapiensek…
Ahol sokat kell gyalogolni, netán fölfelé – ilyen ládák is jöhetnek!
Multik közül legjobban az erdei, több állomásos ládákat szeretem (alaposan elrejtett kis palackokkal), ahol jól be kell barangolni a vidéket a végső cél érdekében.
Azonban az igényesen kivitelezett városi ládák is okoznak kellemes perceket, mert rejtett építészeti, kulturális szépségek mindenhol akadhatnak.
Kastélyok, várak, várromok – hmmmm, jólesik.
Köbgyököt viszont nem szívesen vonok (ld. ide vonatkozó versikémet).
Ládázáshoz általában jól felkészülten indulok, előtte elolvasgatom a leírást, valamint a megtalálók jegyzetei közt is szemezgetek. Nem is mellékesen a GC könnyed stílusú interaktív útikönyvnek sem utolsó; sok érdekeset tudhatunk meg (és adhatunk akár tovább) így az adott helyről.

--------------------------------csak az erdő és én (GCborj)

Gyakran egyedül keresek (ennek is megvan a szépsége), főleg ha futva közelítem meg a célpontokat, vagy hétköznap/hétvége hajnal van.
Barátokkal (részben még muglik) is szoktunk keresni, avagy családilag.

----------------------------------------GCxmas2007

---------------------------------------------megvan!


----------------------------Drégely vára zúzmara bundában

A travel bug-ok nem igazán érdekelnek, biztosan csak szerencsétlenkednék a bejelentéssel. Sokkal találkoztam már, köszöntünk egymásnak, majd otthagytam őket az utánam jövőknek. Ugyanígy a mozgóládák sem hoznak lázba, ráadásul nem szeretek rohanni valami után, ami tán már nincs is ott. Amúgy sincs bennem túlzott versenyszellem, az első megtalálás sem vonz. Ebből azért van egy: GCkkcs. Aznap Ócsán voltam munkaügyileg (virágpalánta szállítmányt vártunk Hollandiából a cég telephelyén). Mit tesz a magamfajta, ha ráér és Internet van a közelben? Hát a geocaching.hu oldalt böngészi. Jé, itt egy új láda kb. 8 km-re innen – mondom délelőtt 10-kor. Ebéd után megnézem – még mindig nem járt arra senki. Mivel volt időm, hát csak elballagtam oda (az üres logfüzetkén kívül nem volt nagy élmény).

-------------------------------------Kakucs határában

A netkesről (ez most akkor egy s?) csak az a véleményem, hogy össze lehet vetni a kettőt: egy villódzó monitor előtt szemgúvadva görbíteni a girincet; avagy jó levegőn, új élményekkel gazdagodva, a testi-lelki egészséget szolgálva keresgélni. Ha valakinek mégis az első kell, nekem nem fáj; mert bár sok ládát megleltem, a pontvadászat része nem különösebben hoz lázba.
Külföldön még nem kerestem ládát, ha majd úgy adódik, biztos nem hagyom ki. Ott is elsősorban a .hu-s rejtekek érdekelnek (amit helyesnek tartok addig, amíg van pl. történelmi, területi magyar vonatkozása). A .com-os felület nekem kissé idegen, nehezebben igazodok ki rajta (ez nyilván a velem született IT félanalfabetizmusom eredménye).

A GC rendezvények közül eleddig karácsonyon és szilveszteren voltam, nagyon jól éreztem magam, terveim szerint igyekszem majd minél többre eljutni.

-------------------------geoszilveszter 2007 (photo by lelcache)

Mivel még nem sok ládász társat ismerek, ezek remek alkalmak a felhasználói oldalakon látott arcok személyes beazonosítására.
Remélem többekkel eljutok majd egyszer-egyszer közös ládakeresgélésre is.

Még egy kép, mely a GCLIK 5. pontjába való leereszkedés előtt készült.

-----------------------------irány a lik! (photo by Csigabiga)

Úgy érzem, nagyon egymásra találtunk, a GC meg én; már eddig is rengeteg szép élményt szerzett, tehát annyit mondhatok:

--A geocaching tök jó („tökcsúcs”) szórakozás!!! (photo by Sir Cucumis)

Mindenkinek jó ládavadászatot kívánok!
Sirgalahad