Egy „újonc kesser”, anettnori

A hivatalos oldal adatbázisából - Attibati adatbázis kezelő ismereteit segítségül kérve - kigyűjtöttem azokat a "kollégákat", akik 2007-ben kezdtek bele közös hobbinkba, és egy év alatt legalább 50 megtalálást értek el. Ez a megtalálás-szám már feltételezi, hogy ráéreztek a geocaching "ízére", és komolyan érdekli Őket a ládázás. Ezután átnéztem a logokat, és kiválasztottam azokat a kessereket, akik érdemben is hozzátesznek valamit a játékhoz, veszik a fáradtságot, és néhány mondatban leírják tapasztalataikat, élményeiket. Küldtem Nekik egy körlevelet, néhány gondolatébresztőnek szánt kérdéssel.

feri60

---

anettnori válaszai:

Nevünk nagyon egyszerűen adódott: feleségem és az én keresztnevem „összeragasztásából”.

Gyerekként sok időt töltöttem nagyszüleimnél Sárváron, nagyapámmal rengeteget kirándultunk a környéken. Otthon (Zircen nőttem fel, a Bakony középpontjában) már alsó tagozatos általános iskolásként kezdtük járni barátaimmal a környéket. Először gyalog, majd ahogy a távolságok nőttek, biciklivel. Hamar ráéreztem a természetjárás ízére.

Később felnőttként hétvégéken gyakran kirándultunk a kollégákkal. Feleségem is nagyon megkedvelte ezt a szabadidős tevékenységet. Majd megszülettek a gyerekeink (Levi 2003-ban, Marci és Szabi 2006-ban) és egyszerűen lehetőségünk sem volt kirándulásokat tenni.

2007 kora tavaszán horvlevi nevű jó ismerősünk említette a geocachinget. Ők akkor már több mint fél éve ládikáztak. Felkeltette az érdeklődésünket, úgyhogy megbeszéltünk egy közös kirándulást. Cél a GCRecs volt, ami ráadásul multiláda. Azt sem tudtam, mi az. A két picit otthon hagytuk, aztán irány az ismeretlen. Ezen a kiránduláson volt először a kezemben GPS. Igaz, még nem saját, de legalább kipróbáltuk. Kirándulás közben jöttem rá, már jártunk a kilátónál korábban. Akkor még csak „egyszerű túrázóként”. Aznap még bónuszként megkerestük GCHIHO-t is. Az eredmény: teljesen megfertőződtünk mind a hárman.

A következő ládát még kütyü nélkül kerestük meg, aztán mi is beszereztünk egy Garmin ETrex Venture-t. Azóta is ezzel keressük kirándulások közben a ládikákat.

Általában minden keresés előtt megpróbálunk jól felkészülni. Útvonalterv, előző logok olvasása, műholdas segítség. Még papír térképet is viszünk magunkkal, bár eddig olyan nagy szükségünk nem volt rá. A fényképezőgép alapfelszereltség, mi egy 4 éves HP Photosmart 735-t használunk.

Ládáink nagy részét hármasban találtuk meg. A kicsiket nem mindig tudjuk magunkkal vinni, de a városi ládákat együtt próbáljuk megtalálni. Aztán voltak tágabb családi kirándulások, ahol a rokonságot próbáltuk beoltani.

Ahogy szaporodtak a megtalálások, úgy lettünk egyre tapasztaltabbak is. A különböző ládák szubjektív megítélése, összehasonlítása is egyre jobban sikerült. Szerintem a ládatípusokon belül is vannak kategóriák. Nem érdemes például egy erdei és egy városi multit összehasonlítani. Alapvetően más nehézségek, problémák jöhetnek elő, valamint a kapott élmény is más. Erdei multiknál nálam GCBADA az etalon, eddig ezt tartom a legjobbnak, de GCarpi is tetszett. Városiknál GCKIRV. Még akkor is, ha (ahogy a logban is olvasható) babakocsival, a kicsiket is bevonva végigszenvedtük az egészet. A ládához például oda sem mertem volna engedni őket. De a pontok jók, végigvezetnek a városon. Azóta viszont nagyon megnézzük, milyen helyre visszük magunkkal őket. Sajnos, már nem bízom a „babakocsit toló család induljon-e a keresésre” szempontban. Kicsit bonyolultabb így a felkészülés, de hát ez van.

Ellenpontként városi multiknál GCPAMU-ban nagyot csalódtam. Ismerve valamennyire a várost, saját véleményem szerint nagyon gyenge a multi.

A hagyományos ládák közül eddig 2 kedvencem van: GCCSUK, GCLOSZ. Mindkettő az ötletes rejtése miatt. Előbbinél eddigi leghosszabb keresési időt mondhatjuk magunkénak a helyszínen.

A virtuális ládák Levit annyira nem hozták még lázba. Persze ő még mindenhol kincset keres, így egy emléktábla évszáma, épület felirata, ablakszáma, stb. annyira nem izgalmas számára. Ennél a típusnál botlottam bele a „nettaláltam” kifejezésbe. Sokat nem kellett logikázni a jelentésén, bár az értelmén elgondolkodtunk. Kipróbáltuk (GCLZ), működött a virtuális keresés, de különösebben nagy élményt nem jelentett. Többre tartjuk a valós vizuális kapcsolatot.

A határon túli .hu-s ládákról nem sokat tudok mondani. 6 éve nem jártunk a határon túl. Talán 1-2 éven belül sikerül néhányat felfedezni, megtalálni. Legbelül azt remélem, hasonló színvonalú helyekre sikerült őket rejteni, mint a hazaiak zömét.

Országhatáron belüli .com-os láda sincs még a trófeák között. Az ok? Talán az, hogy kezdőként még eszünkbe sem jutott rástartolni valamelyikre. Bár szerintem előbb lesz határon belüli .com-os találatunk, mint határon kívüli .hu-s.

Rendezvényen sem voltunk még, de szeretnénk részt venni később (nagyobb csemetékkel).

Saját láda? Hát igen, az lenne az igazi. Kissé irigylem azokat a kessertársakat, akiknek legalább 1 ládájuk van. Biztosan nagy élmény olvasni a megtalálók beszámolóit, észrevételeit, kritikáit. Ötletünk van, de a megvalósítás még várat magára. Ha lesz, biztosan országhatáron belül lesz, a külföldi ládakarbantartás egyelőre megvalósíthatatlannak tűnik.

Igazi kincsesbányának tartom a .hu-s oldal fórumait. Szerintem kis kitartással, visszaolvasással bármilyen problémára megoldást lehet találni. A kérdések? Szinte azonnal jön rá válasz (mondjuk egy fórumnál ez természetes). Ami nem tetszik: a kettéosztottság. Már itt is? Bár lehet, hogy nem volt szerencsém, csak épp kifogtam két ilyen társulat „üzengetéseit”?

Jópofa sztorik? Igazándiból már a megfelelő logokban is szerepelnek. Talán egy közülük: A GCpaki után kapott jóindulatú „figyelmeztetés” egy ismerőstől (aki engem ott biciklis sisakban nem ismert fel): „Visszafelé találkoztam két, akadályokat, céltáblákat építő sráccal. Finoman közölték, hogy íjászverseny lesz. Úgyhogy, ha nem akarok céltábla lenni, igyekezzek...” . Mindez egy vasárnapi reggelen történt. Másnap újra összefutottunk, de akkor már a városközpontban, a flaszteron. Ártatlan kérdéseimre (Milyen volt a verseny? Senki nem zavarta meg?) jött a válasz: Ááá, csak egy szerencsétlen biciklist kellett elzavarni…

Másik sztori GCODVA felé menet történt. Közel voltunk már a barlanghoz, amikor egy szűkebb ösvényen a 11 tagú társaságból „véletlenül” Levente fiam keveredett az élre. Előtte elkérte a kütyüt, amit persze megkapott. Szembe jött egy 8 tagú, fiatalokból álló társaság. Az ilyenkor szokásos félreállások, udvariaskodások után szépen kerülgettük egymást. Én a sor végén voltam. Egyikük megszólított, szóvá tette, hogy ez élen haladó kislegénynél GPS van! De nemcsak cipeli, hanem egyikük kérdésére meg is mutatta, merre kell menni a hotelhez (persze a kütyün), valamint azt is, mekkora távolságban van…

A jövő? Nos, először is a két picit szeretnénk jobban bevonni (erdei ládák is). Talán kilépünk Veszprém megyéből is. Nincs még mozgóláda találatunk, TB-nk. No meg a fentebb említett .hu-s ládák külföldön, .com-os ládák itthon.

Zárszóként: Lassan éves jubileuma lesz ennek az új szabadidős tevékenységünknek. Családi időtöltésnek remek, a gyerekek is élvezettel indulnak neki az új céloknak. Maga a honlap rendszer igényes, a jelzett pontokról és azok környékéről is alapos, széleskörű tájékoztatást nyújt. Információ forrásként szerintem túltesz bármilyen eddig megjelent könyvön, útikalauzon. Nyaralások, hosszú hétvégék eltöltésekor azoknak is hasznos, akiket a kincskeresés nem igazán érdekel.