Ifjúkorom egyik kedvenc olvasmánya volt Csörsz István Sírig tartsd a pofád című műve. A regényben található egy nagyon szellemes vers, amit ajánlok minden a természetben sok időt töltő ember figyelmébe.
Legyünk elnézőbbek, megértőbbek!?
Legyünk elnézőbbek, megértőbbek!?
Tavasszal a dombtetőn, a fű között
Az őszi erdőben az avar fölött,
Ha bárhol meglátsz, vándor vagy idegen,
Kérlek, ne nézz rám soha ridegen.
Ha már a bűz
Messzire űz
A bokortól,
Hol a portól
Belepetten
Megrepedtem;
Futás közben ne átkozz el,
Inkább egy percet áldozz fel
Rám, ki nyugszom árny alatt,
Gondold el, mennyi árnyalat
És mennyi szín a tetemem,
S a madarakat etetem…
S ha bántaná a szemet a réteken
Csekélységem, melynek sora végtelen,
Gondolkozz el, milyen is a táptalaj,
Miből nő a kövér búza s a paraj?
Bár kutatom
Az utakon,
Hogy egy napon
Félig vakon
(szerencsémre)
Belelépjek,
Legyen az ember vagy állat
Egyik sem emelhet vádat;
Hisz általam könnyül a test,
És bár ez ijesztően fest,
Jusson eszedbe, ha eszel:
Szarból lettél, s szarrá leszel!
5 megjegyzés:
Most olvasom ezt a könyvet, és eszméletlen jó...le se tudom tenni,és ez a vers engem is megfogott!Ajánlom mindenkinek!
KAT
De!-a verseket illik szó szerint leírni.Üdv:Pipás Pierrexhj
Mondd hol rontottam el, és már javítom is.
ID=12082
"Rám ki nyugszom árny alatt" , ha jól emlékszem és szerintem igen, akkor nincs ott "az" , üdv
Rám ki nyugszom árny alatt, nins a sorban "az" , üdv
Megjegyzés küldése