2006 május
A polgári esküvőt lezavartuk 2007. januárjában. Bementünk november végén és azt mondtuk, jó lesz a legelső szabad időpont. Január 25. csütörtök, délután fél kettő – jó lett.
Persze addigra már kitaláltuk, hogy az „igazi” esküvőt Csobánkán szeretnénk. Bár rengeteg nehézség merült fel, azért a legnagyobbat a szülők jelentették (Hol van ott étterem? Hogyan főzünk levest? Nem akartok kiöltözni? Esni fog az eső! Messze van! Romos az épület! Stb. stb. stb.).
A csobánkai „összekötőnk” Lumx lett, aki összehozott minket Szűcs Balázs atyával. Nagyon sok kusza ismeretségi szál után sikerült a pomázi plébánostól egy fejbólintást kapnunk: mehetünk Csobánkára esküdni!
Kedvenc családi fotónk
A szülőket elvittük januárban terepszemlére, majdnem sírtak – mondták el később. Persze nehéz elképzelni egy (nekünk) gyönyörű parkot, a hatalmas platánfákat lombok nélkül, szürkében, hidegben. Erősek voltak és nem ellenkeztek nyíltan, egymásnak bizonygatták, milyen remek lesz. 
De mi Péterrel megingathatatlanul kiálltunk az ötletünk mellett.
Nekünk nagyon tetszett a most a cserkésztáborhoz tartozó régi épület, valamikor a kastély része lehetett. Hangulatosnak láttuk a hatalmas teraszt és a málló falakat. A terepszemle után még elmentünk azért ládászni is. Anyukám máig büszke rá, hogy felmászott a meredek lejtőn, és ő találta meg a ládát a pilisszentkereszti Szentkútnál. És persze látva azt a Szentkutat, a „miénk” már sokkal jobban tetszett nekik.
A szervezés nagyjából úgy zajlott, hogy a szülők nyaggattak, mit csináljanak, mi pedig az ellenpólust képviseltük, akik szerint a spontán rendezvények a legjobbak, elég kaját és italt szerezni. Egy darabig úgy tűnt, nem találunk senkit, aki főzne nekünk, de a pomázi pizzéria biztosított róla, hogy egyszerre akár 100 pizzát is ki tudnak hozni. Akkor megnyugodtunk, hogy nincsen semmi gond.
Pár nappal az esküvő előtt szereztünk be mindent, nem is volt gond.
Egy kis csapattal már az előző nap, június 1-én megérkeztünk Csobánkára, és nekiláttunk a terasz takarításának. Többen gereblyével lazították a letapadt avart, mások seperték. Először tényleg megijedtünk, hogy nem leszünk készen, mert nagyon lassan ment. Másnapra a nagy avar-foltok is megszáradtak, és a levelekkel tömött zsákokon ültek a gyerekek a tábortűznél.
Este volt egy kis buli, kipróbáltuk a zeneszerkezetet, rendeltünk pizzát.
Másnap reggel korán el kellett tűnnöm, Szentendrén 8-ra kaptam időpontot fodrászhoz, így egész délelőtt gyönyörű frizurám volt a mackónadrághoz. Berendeztük a teraszt, de alig mertünk valamit kitenni, mert előző nap esett. B tervünk nem volt eső esetére…
Kellemes délután
Balázs atya nagyon sokat késett a megbeszéltekhez képest, már nagyon izgultunk, odaér-e. Valahol a Börzsönyben tartott misét reggel egy táborban, és nehezen ért ide hozzánk. A kápolnában a ceremónia próbája így eléggé elnagyoltra sikerült, nekünk is voltak újdonságok a történésekben.
Visszaérve láttuk, hogy a pörkölt fő, lassan minden a helyére került, a vendégek pedig elkezdtek érkezni.
Felöltöztünk a szép ruháinkba, és Balázs instrukciója szerint akartunk elindulni a kápolnához. Marci vitt volna minket kocsival, de pár perccel azelőtt, hogy beszálltunk volna, valakivel elment még, aki nem tudta az utat. Péterrel álltunk a tábor kapujában, km-ekre a kápolnától, autó sehol, már mindenki elment. Már öt perce „elkezdődött”, már tíz, már tizenöt. Már a stoppoláson is gondolkoztunk elkeseredésünkben, amikor befutott Marci, és végre elvitt. Ezért késtünk olyan sokat. 
Ládásztömeg a kápolna előtt
Nagyon félelmetes volt meglátni, mennyien eljöttetek! Haushinka egész idő alatt azt sutyorogta a fülünkbe, hogy még nem késő lelépni, és a legjobb lenne elrohanni, Marci pedig csak vigyorgott, valószínűleg mi is. Természetesen a jelszót firtató bekiabálásokra nem reagáltunk.
Tami kezelte a zenét, csak mi tudtuk, mikor gonoszkodik kicsit, szerencsére nem lehetett látni, ahogy vihogunk. Azon is reszkettünk a nevetéstől, amikor nem vette észre, hogy Balázs egyre nagyobbakat int neki, hogy halkítsa le.
Mi
Nekünk perceknek tűnt a ceremónia, a sok gratuláció között kaptunk egy elrejtett ajándékot is. Mivel éppen nem volt nálunk GPS (ritka pillanat), egy kölcsön-szerkezettel (köszi Togo!) találtuk meg az ajándékot nem messze.
A rizsfelhő teljesen felkészületlenül ért, pedig mi sem szoktuk visszafogni magunkat az esküvőkön. Rizst még kb. egy hétig találtunk cipőkben, ruhadarabokban, harisnyában, hajban…
Rizsfelhő
Vonóskoncert Silviusszal
Másnap főztünk virslit, próbáltunk még sütiket is enni, a merészebbek melegítettek pörköltet. Amíg a szorgalmas segítők pakolták a holmikat, mi a füvön tunyultunk. Köszönjük, hogy voltak, akik sokáig ottmaradtak velünk! Végül Petivel ketten maradtunk, megvártuk az utolsó autót visszajönni értünk.
Másnap
A történet azóta is nagyon boldogan folytatódik!
Köszönjük mindenkinek, hogy eljöttetek, és a sok jókívánságot!
|
Utolsó percek Csobánkán
A kesser esküvők ládája: GCWWed.
1 megjegyzés:
nagyon tetszik a leírás!
gratulálunk így utólag is! :-)
Megjegyzés küldése