Egy „kesser”, andorpapa

Vannak olyan kesserek, akik nem a találataik számával, vagy a hivatalos megbízatásukkal tűntek fel nekem. Ők a hozzáállásukkal, a fórumokon tanúsított magatartásukkal, logjaikkal hívták fel magukra a figyelmemet. Őket is megkérdeztem, mert érdekel a véleményük erről a játékról. Itt andorpapa (67 megtalálás) a bregő és andorpapa csapat egyik fele válaszolt kérdéseimre. Köszönöm a közreműködését.

---

-Hogyan ismerkedtél meg a geokessinggel?

A kirándulás már egészen apró korom óta része életemnek, köszönet érte szüleimnek. Ennek köszönhetően találkoztam a geocachinggel. Valamikor 2003-ban a Mecsek turistatérképét nézegetve próbáltam a neten információt találni az egyik völgyről, amikor véletlenül rábukkantam a völgyben rejtett láda oldalára, na meg a keresett információkra is. Akkor még semmi közöm nem volt a GPS-hez, nem is értettem hozzá, de jópofa játéknak tartottam. Évekkel később, amikor a PDA-mat vettem, akkor már persze erősen foglalkoztatott a GPS technológia is (na meg szinte minden, aminek az informatikához köze van), így rövid időn belül egy GPS vevő is része lett a digitális őrületnek. Ekkor már együtt voltunk Bregővel, így közösen kezdtük a játékot.

-Változott az életstílusod a kessing hatására?

Nagyon! Közhely, de a geocaching célt ad a kirándulásoknak, motivál és szórakoztat, így az ember örömmel mozdul ki. A játéknak köszönhetően jóval többet vagyunk a természetben, noha ez a megtalálásaink számában nem tükröződik - elég sok láda mellett mentem már el, de erről majd később. Na meg a geocaching segítségével ismertem meg a turistautak.hu munkáját, ami egyből magába szippantott. Persze a teljesség kedvéért megemlítem azt is, hogy a caching miatt mi többet költünk utazásra, megfelelő ruhára és egyéb felszerelésre, valamint kevesebb időnk marad másra, de hát minden hobbi ilyen, nem teherként éljük meg.

-Kikkel szeretsz együtt ládázni, és miért?

Fórumbeli hozzászólásaimból és a nickből is kiderül, hogy igazából ketten vagyuk, nem csupán a játékban, hanem mindig, mindenhol, mindenben. Bregő amolyan csendestárs: noha a megtalálásokat, fotókat én adminisztrálom, és a fórum kütyüs része is állandóan az én monológjaimtól roskadozik,
terepen Bregő az ász, a GPS vevőt mindig lealázva Ő talál rá a ládákra. Nélküle nem nagyon járok cachelni. Ez azért érdekes, mert amúgy sokat vagyok az erdőben, de a geocaching számunkra amolyan családi sport, így ha egyedül megyek túrázni, akkor előfordul, hogy 2-3 láda mellett is elmegyek, de nem keresem meg. Majd együtt - ez a jelszavam, hiszen reményeink szerint sok időnk van még bejárni együtt az egész országot.
Rotty kollégát kell még említenem, aki az egyetemen okít engem, időnként vele járok ládázni, szimpatikus a hozzáállása a játékhoz és az élet egyéb dolgaihoz is.

-Milyen gyakran keresel ládákat?

Az előző bekezdésből az is látszik, hogy a túra és a ládázás nem mindig jár együtt. Ha tehetném, mindig az erdőben lennék, de ládázni leginkább akkor járok, ha Bregő is velem tud lenni. Ezért van úgy, hogy hetente több ládát is begyűjtünk, de volt már hónapos szünet is a tevékenységünkben. Nem vagyunk megszállottak, szakadó esőben, iszaptengerben és éjszaka nem járunk ládázni, számunkra inkább a láda által megmutatott táj, látványosság számít, tehát a hely nyújtotta élmény, amit szerintünk leginkább jó időben lehet élvezni. Persze nem vagyunk finnyásak, -10°C nem akadály (volt rá példa bőven), de feleslegesen nem szivatjuk meg magunkat sárral és esővel. A geocaching szerintünk nem teljesítménytúra, hanem "ismerd meg hazádat" mozgalom.

-Milyen típusú ládákat kedvelsz/nem kedvelsz?

Általában nem válogatunk. Egy virtuális láda is lehet szórakoztató, és egy városi multit is izgalmas végigjárni, ha az jól ki lett találva. Nem a láda típusa számít, hanem az érték, amit a láda közvetít (település, látnivaló, táj, természeti képződmény, ipartörténeti emlék stb). De azért leginkább az erdőben rejtett dobozokat szeretjük, főleg a hegycsúcs, szikla, szép kilátás közelében elhelyezetteket. Ami nagyon fontos: a konkrét rejtés. Sajnos több olyan ládával is találkoztunk, ahol minden nagyon szép és jó volt, de a doboz valahol bent a szúrós tüskebokor mélyén várta az öngyilkos hajlamú cachereket, vagy veszélyesen megközelíthető helyre dugták, miközben számtalan biztonságos és frappáns megoldás kínálkozott még a környéken. Ez sokat ront az adott cache megítélésén.

-Próbálsz elsőként megtalálni egy új ládát?

Teljesen hidegen hagy. Sokakat fűt a versenyszellem, ami nem baj (hiszen ez amolyan "játék a játékban"), de minket elsősorban a láda által bemutatott környék érdekel. Nem valószínű, hogy szakadó esőben, késő este, fejlámpával ugyanúgy lehet élvezni a tájat, a forrás hűs vizét, a sziklán való napozást, vagy a falatozást a szedresben, mint egy napsütéses délutánon.

-Külföldön is kerestél már meg ládát?

Még nem, pedig már több mellett is elmentünk, még a GPS-es korszakunk előtt, és azóta is. De ami késik, nem múlik, egyszer majd erre is szakítunk időt.

-Érdekelnek a Travel Bug-ok?

Eleinte lelkesedtünk értük, de összesen egyszer utaztattunk meg egy "bogarat", és rájöttünk, hogy igazából annyira nem nagy buli. Kiforratlan volt az adminisztráció (hogy most mi van, nem tudjuk), és mindig elfelejtettük magunkkal vinni, ráadásul nem is kell külön megkeresni (nincs kincskeresési élmény), hiszen ott van dobozban. Persze ettől még jó szórakozás, főleg a TB-t elindítónak lehet poén nézni, ahogy halad célja felé a kis utazó.

-Tracket szoktál gyűjteni, vagy rajzolsz a Tuhu számára?

Igen. A geocaching kapcsán viszonylag gyorsan megismertem a turistautak.hu munkáját, és természetesen gyorsan magával ragadott a non-profit, közösségi munkára épülő kezdeményezés. Egészen pici gyerekként is rajongtam a térképekért, így nem véletlen, hogy beleszerettem a GPS technológiába (ebben a témában írom a diplomamunkámat is), amely végülis megmutatja, hogy hol vagyunk a térképen. Ebből már következik, hogy a turistautak.hu-t nekem találták ki. Már több éve csinálom, de még mindig lelkesít, hogy ha terepen járok, annak van eredménye, azzal segíthetek másokon és magamon is, TÉRKÉP-et csinálhatok. A Mecsek tájegységfelelőseként jó látni, hogy a kezdeti, csak fanatikusoknak ajánlott próbálkozás ma már egy komoly, bárki által használható térképcsaláddá nőtte ki magát, és ebben én is segíthettem. Ma is aktívan járom be az utakat, mérek be hasznos pontokat, és szeretek rajzolni is, bár lenne kicsit több időm rá!

POI pontok száma:	933
Trackek száma:	203, ebből feldolgozott: 198
Térképszerkesztés:	207 alkalommal 10 tájegységben
Koordinátásított POI pontok száma:	625

-Miért rejtettél saját ládát?

Szerintünk még most is (2007. november) számtalan olyan hely van az országban, amit érdemes megmutatni a többieknek. Azért rejtettünk ládát, mert olyan helyen túráztunk, amit másoknak is ajánlott bejárni. Valamint a rejtés izgalma is hajtott minket, hiszen a megtalálókból hirtelen rejtők lettünk, a mai napig nagy izgalommal olvassuk a ládánkat megtalálók logjait a honlapon. Jó érzés gyarapítani a nagy virtuális útikalauzt.

-Számíthatunk még új ládá(k)ra Tőled?

Nem kizárt. Van egy-két körvonalazódó ötletünk, de idő hiányában az adott környékek bejárása, információk gyűjtése és a rejtés még várat magára. Valamint nem akarjuk elkapkodni, hiszen az első (és mostanáig egyetlen) ládánk érzésünk szerint jól sikerült, a megtalálók is magas pontszámmal szokták díjazni, így feltétlenül szeretnénk egy hasonló színvonalú helyet bemutatni, hasonló minőségben.

-Hogyan döntöd el merre keresel ládákat egy-egy alkalommal?

Két módszert használunk: vagy levadásszuk azokat a ládákat amik mellett véletlenül elhaladunk, vagy direkt ládázós túraútvonalat állítunk össze, hogy a kirándulás során a lehető legtöbb ládát tudjuk érinteni. Mivel nem vagyunk fanatikusok, ezért első a kirándulás nyújtotta élvezet, egy-két bónusz láda miatt nem fogunk 30-40 km-t gyalogolni, de igyekszünk úgy útvonalat választani, hogy láda is legyen benne. Ez nem is annyira nehéz, hiszen a dobozok általában arrafelé vannak elhelyezve, amerre érdemes kirándulni. Persze most még valamennyire könnyű dolgunk van, hiszen nincs sok megtalálásunk, nagy számban akad még felfedezésre váró láda a közelben, de ha már messzebb kell majd menni, akkor sem lesz gond, a jól bevált tervezés segítségével így is több ládát útba tudunk majd ejteni egyetlen út során.

-Hogyan szoktál oda utazni?

Eddig a tömegközlekedés előnyeit és hátrányait élveztük, leginkább a Volán szállított minket. Sajnos vonattal és busszal nagyon sok helyre nehéz vagy a kerülők miatt drága eljutni, és 1-2 ládáért nem vállaltuk a 2 átszállással, hajnali keléssel járó buszozgatást. Vonatozni viszont szeretünk, de a MÁV-val kevesebb helyre lehet eljutni.

Most már van saját autónk, két személlyel számolva pedig már olcsóbban jövünk ki (az alacsony fogyasztásnak köszönhetően), mint tömegközlekedéssel, így előfordul, hogy a kirándulás kiindulási pontját négykerekűvel közelítjük meg. Természetesen ugyanannyit gyaloglunk, mint azelőtt, nem is lenne helyes, ha eltunyulnánk miatta, de a saját verda lehetőséget ad arra, hogy az ember akkor is kimozduljon, kiránduljon egy nagyot, ha tömegközlekedéssel ez nem lenne megvalósítható.

-Vesztettél el/találtál már valamit kesselés közben?

Egy magányos, amúgy is kellemetlen túra után sikeresen elhagytam (vagy ellopták) a fényképezőgépünket a vonatonon. Ez eléggé érzékenyen érintett minket, mert nagy hobbink a fotózás, és nagyon szerettük a kis masinát.

-Kerültél már vicces/kellemetlen helyzetbe logoláskor/láda-visszeréjtéskor?

A "kellemetlen helyzet" kategóriába sorolható az összes olyan ládakeresés és találat, amikor kirándulók, sétálók zavarják meg az embert, jobb esetben hülyének nézve, rosszabb esetben gyanakvóan fürkészve őt. Ilyenben volt már párszor részünk, de említésre méltó sztori nem jut eszembe. Igyekszünk feltűnés nélkül keresni és jelszót kiírni, logolni pedig általában nem szoktunk (inkább a neten, mert a honlap nem koszos, nedves, hangyák sem másznak rajta, valamint a billentyűzetben mindig van tinta...), tehát nem tart sok ideig ez a procedúra.

-Szeretnél valamit megváltoztatni a kessinget körülvevő közegben?

Korábban aktív voltam a geocaching közösségi fórumain is, de aztán szép lassan kikoptam onnét, mondván nem nekem való ez, ma már nem is olvasom, ahogy feleslegesen veszik elő egyesek a százszor lerágott csontokat, valamint marakodnak userek és moderátorok, userek és userek stb.

Az alapvető probléma szerintem az, hogy vannak, akik nem veszik észre, hogy ez egy nagyon sokoldalú játék: mindenki mást szeret benne, más része tudja lázba hozni. Van, akit a megtalálások vagy a levadászott szűz ládák száma motivál, mások az utazás örömét vagy a sportot keresik benne, sokan a családi összetartást erősítő játékként kezelik, megint mások a Travel Bugokra buknak, de nyilván mindenki élvezi a kincskeresést, vagy a digitális kütyük alkalmazásának lehetőségét, a túrázáshoz vagy a városnézéshez nyújtott segítséget.

Emiatt minden cacher más és más. Rossz látni, amikor a gyalogos cacher a kerékpáros cachert szapulja, vagy a túraguru a városnézésben örömét lelő cachertárs hobbiját nézi le. Tudom, közhely, de az lenne a helyes, ha a különbségek helyett az összetartó erőn lenne a hangsúly, a játék lenne a fő szempont, a közös titok, amit a sokszáz turista közül csak az a két GPS-es tud, akinek a készüléke elvezet a "kincses ládikához".

-Mi a véleményed a mozgó ládákról?

Szeretjük őket! Nagyon jó szórakozás a mozgó ládákkal foglalkozni, hiszen 3 élvezeti forrás találkozik össze:
- Geoládát lehet keresni (ez már önmagában is jó dolog).
- Geoládát lehet rejteni.
- Igyekezni kell, nehogy valaki megelőzzön, illetve figyelni kell, hogy hol bukkan fel legközelebb.
A legtöbb mozgó ládának van tematikus célja is, például jelvényszerző (GCJELV) vagy az árpád-kori templomokat és romokat bemutató (GCAKT), így az ember a játékkal egy folyamat részese lehet.

-Mi a véleményed a külföldön rejtett magyar ládákról?

Nem hülyeség. Ha a geocaching-re úgy gondolunk, mint egy virtuális útikönyvre, akkor csak nyerünk azzal, ha a hazai tájak mellett a külföldi régiókról is szép és hasznos bemutatót kapunk. Jó ötlet lehet ez pl. a nyaralás színesebbé tételéhez. Nyilván csak azoknak a külföldi ládáknak van értelme, ahol sok magyar megfordul, tehát egy ausztráliai dobozt én sem tartok jó ötletnek, ahhoz ott a geocaching.com. A szabályzat pedig egyértelműen rendelkezik arról, hogy rejteni csak oda szabad, ahol a rejtő el tudja végezni szükség esetén a ládakarbantartást.

Nagyjából tehát a Kárpát-medence területén tartom hasznosnak és értelmesnek a magyar ládákat, például Erdély, Horvátország, Szlovákia és Ausztria természeti szépségeit sokan keresik fel évről évre, és magam is sokat tanultam már pusztán a külföldi ládák leírásait olvasgatva.

-Részt szoktál venni a versenyeken?

Nem. Általában messze vannak (Pécstől), és közben rájöttünk, hogy nem is vágyunk ilyen kalandra, hiszen nekünk a geocaching nem versenyzést jelent, és az erdőben is akkor érezzük jól magunkat, ha nincs rajtunk kívül más ember a közelben. E két feltétel pedig a versenyen értelemszerűen nem lehet adott. Magukat a versenyeket viszont hasznos dolognak találom a geocacher közösség szempontjából, hiszen kiváló "társadalmi alkalom", lehet ismerkedni, tapasztalatot cserélni, és a fesztivál jelleg miatt biztosított a szórakozás is.

-Milyen kütyüket cipelsz magaddal kesseléshez?

Természetesen a legfontosabb eszköz a GPS. Aki olvassa a fórumokat, az biztosan tudja, hogy én vagyok a PDA-s cacherek és turisták zászlóvivője, rendíthetetlenül próbálom elfogadtatni a PDA-k létjogosultságát a navigáció ezen szegmensében is. A PDA és Bluetooth-os GPS mellett szinte állandó kellék a fényképezőgép, jelentős hobbink ez is. Bár nem digitális kütyükről van szó, de azért megemlíteném az egyéb felszerelést is. Nálam mindig van zsebkés, és az 1-2 óránál hosszabb kirándulásokra táskát is viszek, valamint kulacsban vizet, évszaktól függően pulóvert vagy esőkabátot. Ha egy egész napra megyünk kirándulni, akkor előszeretettel használjuk a túragázfőzőt, aminek köszönhetően meleg étel lehet az ebéd vagy a vacsora, valamint forró teát is ihatunk. Egy csipesz is része a felszerelésünknek, amit a kullancsok helyben történő eltávolítára rendszeresítettünk.

-Melyik láda nyújtotta a legnagyobb élményt/örömet, csalódást/bosszúságot?

Általában nem is maga a láda, hanem a környezet okozott örömet vagy bosszúságot. Nagyon élveztük például a Mecsekben a Jakab-hegy ládáit (az egyik kedvenc túracélpontunk), vagy a Pilisben a Rám-szakadékot, de a Villányi-hegység dobozaihoz is kellemes emlékek fűződnek. A kellemetlen emlékű ládákat az ember csak unalmas, hideg téli estéken, jól befűtött szobában idézi fel, bele-bele borzongva az idióta rejtésekbe (pl. WC-ként használt bokor alja) vagy a kegyetlen időjárásba (cuppogó, levakarhatatlan agyag és szitáló eső).

-Van valamilyen különleges cél, amit szeretnél a kessiggel kapcsolatban elérni?

Nincs. Amit eddig elértünk, az is megérte. Megérte, mert többet vagyunk a természetben, megismertük országunk több olyan gyönyörű helyét, amiről amúgy soha nem is hallottunk, ráadásul ez volt az utolsó löket, ami engem a térinformatika, mint hivatás felé indított el. Annak is örülök, hogy sok embernek segíthettem a fórumon. Az elérendő különleges cél? Jó lenne még 60-70 évesen is kütyüt nyomogatva dobozokra vadászni.

-Milyennek képzeled a magyar geokessing jövőjét?

Mivel maga a geocaching is nagyon fiatal és újszerű játék/hobbi/sport, ezért nem hinném, hogy előre lehetne tudni, hogyan alakul a közösség és maga a játék (szabályok, honlap stb). Mivel a többség teljesen normális, tudásra, kikapcsolódásra, természetre vágyó cacher, ezért valószínűnek tartom, hogy a geocaching még sokáig a normális emberek normális sportja marad.