Érdekesen kezdődött ismeretségünk az mjdgm párral. 2007 augusztus 20-án, szakadó jégesőben megkerestük első saját rejtésüket, a Veszprémi állatkert melletti kilátót (GCZOO). Logomban kifogásoltam, hogy a segédpontok nem coord formátumban szerepelnek a leírásban. Nem Nekik szántam a kritikát, csak egy tőlem nem szokatlan fricskát küldtem a „szigorú és következetes” moderáció felé. Másnap levél várt, melyben Józsi megkérdezte, tulajdonképpen mi is a bajom a ládájukkal? Amikor tisztáztuk, hogy nem a ládájukkal és nem a viharral volt gondom, csupán a formátumot hiányoltam, és a modikat piszkáltam egy kicsit, azonnal barátságos hangulatú kapcsolat alakult ki köztünk. Ők nem sokkal azelőtt kezdtek ládázni, tele voltak kérdésekkel, amelyeket néhány napon át tartó levelezésben alaposan átbeszéltünk.
Következő év januárjában a Kessersztorin kaptam egy rovatot, melyben az előző évben kezdett, újonc kessereket kértem meg, válaszoljanak néhány kérdésemre. Természetes volt, hogy Ők is „riportalanyaim” lettek. Addigra már 300 megtalálás és négy rejtett láda körül jártak. Józsi egyszer nevetve mondta: ezerig át sem kelnek a Dunán ;) És majdnem így is tettek!
Személyesen 2008 áprilisában, a Komáromi erődrendszer látogatáson találkoztunk először. Augusztusban, a Balatonfüredi Borhetek rendezvényén ismét „véletlenül” sikerült összefutnunk. Ebből a „spontán találkozásból” rendszert csináltunk, „szokássá” vált számunkra a közös füredi borozás. Nehezen tudom elhinni, hogy az épp csak kialakuló hagyomány ilyen hamar megszakadt!
Sajnos nem volt elég idő ahhoz, hogy igazi barátokká váljunk, de azt hiszem, hogy a folyamat már elindult. Józsi, várhattál volna még pár évtizedet! Te már többet tudsz nálunk, én meg hiszem, hogy fogunk még együtt borozgatni valami kellemes tóparton, és akkor majd jót nevetünk azokon, akik mindenféle mókás szerkezetekkel rohangálnak erdőkben, hegyeken.
Nyugodj békében!Sajnos nem volt elég idő ahhoz, hogy igazi barátokká váljunk, de azt hiszem, hogy a folyamat már elindult. Józsi, várhattál volna még pár évtizedet! Te már többet tudsz nálunk, én meg hiszem, hogy fogunk még együtt borozgatni valami kellemes tóparton, és akkor majd jót nevetünk azokon, akik mindenféle mókás szerkezetekkel rohangálnak erdőkben, hegyeken.
Gabi, sok erőt és kitartást kívánunk!
Rita és Feri (feri60)
Az első gpsgames műhód fesztiválon (Gánt, 2008. május) találkoztunk először Gabival és Józsival.
A verseny vége felé, a bázisra igyekeztünk egymással szemben. Józsi igazított el, hogy arra nem lehet átmenni, amerre szeretnénk, aztán együtt mentünk a célba.
Így ismerkedtünk meg egymással négyen.
Szeptemberben a geokék Nagyvázsony – Szentbékkálla szakaszán mentünk Józsi vezetésével. Itt nyílt alkalmunk többet beszélgetni egymással az egész napos túrán.
Tömegrendezvényeken kívül is volt kapcsolatunk, szívesen jöttek volna pl. a kárpátaljai útra, csak az időpont nem volt megfelelő. Ezt már sajnos nem tudjuk bepótolni!
Örülünk, hogy találkoztunk és kicsit megismertünk Józsi. Rólad bennünk mindig az a nyugodt, barátságos, mosolygós, kiegyensúlyozott, segítőkész emlékkép marad.
„Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló."
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló."
(Kosztolányi Dezső)
Szeretettel gondolunk Rád, Marcsi, András (ludens)
Azt nem írhatom, hogy nagyon sokat találkoztunk, hogy jól ismertük egymást, de azt bátran írhatom, hogy fordulhattam mindig hozzá, szívesen segített, kijelenthetem, barátság kötött össze bennünket. Nagyon távol éltünk egymástól, az ország két oldalán, de tartottuk a kapcsolatot telefonon.
Ha Mirtillel beszéltem, mert nekem Ő nem Gabi, akkor Józsinak is üzentem, vagy előbb-utóbb Józsival is beszélni kellett valamiért telefonon, mert a segítségére volt szükségem, órákig tudtunk beszélgetni!
Lalinak (Luiluinak), eleinte nem mindig ugrott be a név után, hogy kik ők, nem igazán jó a névmemóriája, akkor én mindig mosolyogva emlékeztettem rá: - Tudod együtt ültünk velük Vácon!!
Igen! – Vácon a Börtönben ismerkedtünk össze velük, mint mind a két „csapat” kezdőként, első közös nagy geocaching-os megmozduláson akkor vettünk részt először. Mi sem ismertünk túl sok mindenkit, ők sem, így egymás mellé keveredtünk.
Aztán a látogatás után még ládáztunk is együtt.
Együtt, egyidőben csak jópár kilométerrel odébb voltunk „Jézuskák”. Na, akkor is rengeteget beszélgettünk és izgatottan sutyorogtunk, és készültünk életünk első ilyenfajta szereplésére, nagy és fontos szerep volt, meg akartunk felelni ennek a feladatnak.
Ő mindig mindenből a maximálist hozta ki, Neki nem volt olyan, hogy csak úgy valamit megcsinálni, és aztán legyünk túl rajta. Ha feladat, akkor az csak 100% lehet.
Na, akkor sokat összedugtuk a fejünket és sokat beszélgettünk.
Aztán még egy emlék!
Készültünk Szlovákiába nyaralni. Kihez is fordulhattam volna segítségért, tanácsért, ötletekért, mint a Tátra szerelmeséhez és ismerőjéhez, Józsihoz!
Míg el nem indultunk jöttek az e-mailek, jó tanácsok, térképek szállás ötletek, túratervek, beszéltünk telefonon, skypon. Szerintem már jobban izgult, hogy mi jól érezzük magunkat, mint mi magunk.
Aztán még egy nagyon aranyos szösszenet. Az élet egy furcsa, aranyos véletlene. A Balatonra mentünk nyaralni, Balatonfüredre.
Mit csinál egy kesser? Nyaralás alatt ládát keres. Mi is felkutattuk a környék ládáit. Így Veszprémet sem hagyhattuk, ki. Sétálgattunk nézelődtünk Veszprém belvárosába, és mit ad a véletlen, ki jön velünk szembe? – Hát Mirtill!!
Egyszerűen nem akartunk hinni a szemünknek. Ő kirohant a munkahelyéről ebédelni, mi meg pont akkor, pont ott sétáltunk. Nagyon megörültünk egymásnak.
Sajnálom! Egyszerűen nem térek magamhoz!
Egy nagyon aktív, segítőkész, mindig tettrekész emberkét vesztettünk el!
Mirtill! Veled leszünk, ha tudunk, segítünk!
Józsi vigyázni fogja minden léptedet!
Szívünkben örökké élni fog!
XMAS2008
MJDGM-ékkel, Gabival és Józsival személyes találkozásunk rövid, de nagyon emlékezetes volt.
Az eset 2008-ban történt.
Ebben az évben mi kaptuk meg a Geojézuska szerepét, amit nagyon komolyan vettünk. Szerettük volna ezt a korábban pesti georendezvényt országossá tenni, és ehhez vidéki segítőket kerestünk. A segítők kiválasztásánál három szempontot vettünk figyelembe: a lakóhelyet, vagyis az országban egyenletesen legyenek geokarácsonyfák, a segítők aktív ládászok legyenek, akik várhatóan megbízhatóan végzik a feladatot, és ne magányos kesserek legyenek, hanem párok, akik segítik majd egymást ötleteikkel. Már év elején inkognitóban írtunk potenciális jelöltjeinknek, de a nyugat-dunántúli választottaink elhárították a felkérést. Ebben a régióban tehát új Kisjézus után kellett nézni.
Májusban részt vettünk a Komáromi erődbe szervezett geolátogatáson, és ekkor már feltűnt ez a vidám páros. Megtudtuk, hogy veszprémiek, és gyakorlott ládakeresők, így minden feltételnek megfeleltek. Névtelen felkérésünkre rögtön igent mondtak, és nagy lelkesedéssel szervezték meg a veszprémi geokarácsonyt, és a hozzá kapcsolódó játékot. A karácsonyi ünnepek után ládakarbantartás céljából felkerestük a biai hegyen levő (pesti) karácsonyfánkat, és erre az alkalomra ők is eljöttek, hogy a sok levelezés és titokzatoskodás után személyesen is találkozzunk.
Emlékszem Gabi szavaira, hogy Józsi hogy örült a megbízásnak, milyen gyermekes örömmel készült a geokarácsonyra. Ezután együtt mentünk el a Nyakas-kő ládáját megkeresni, majd szétváltak utjaink. Később még néha találkoztunk néhány pillanatra valamelyik rendezvényen, de Józsival már nem fogunk újra összefutni valamelyik Karácsonyfánál....
Bár nem tudhatjuk........ 
Józsival az L.G.T. által szerveztet váci börtönlátogatás alkalmával ismerkedtem meg. Nem volt lehetőségem arra, hogy eljussak Vácra, de mivel ők veszprémiek, én meg ajkai vagyok, felajánlották, hogy elmehetek velük.
Szóval egész nap együtt voltunk, visszafelé megkerestünk jó néhány ládát, és az utazás során volt bőven idő beszélgetni vele és Mirtillel is. Egy nagyon kedves, segítőkész, intelligens embert ismertem akkor meg benne és az az ismeretség később is megmaradt. Mivel mindketten veszprém megyeiek vagyunk, gyakran "kereszteződtek" ládavadász útjaink. Gyakran éppen egymás ládáit vadásztuk le elsőként, hogy aztán a tapasztalatokat később elektromos levélben is megvitassuk.
Többször összefutottunk geo rendezvényeken később is, ahol már régi ismerősként üdvözölhettük egymást. De olyan is előfordult, hogy az első megtalálás reményében siettünk egy ládához öcsémmel, de Józsi már szembe jött velünk...
Rejtéseit különösen szerettem, mert nagy odaadással, precízen megtervezve, időnként trükkösen rejtette el ládáit, melyeket megkeresni külön öröm volt számomra.
Ajkán is többször találkoztam vele a házunkban,a mikor éppen munkáját végezte. Legutóbb néhány hete még a lightgeocaching.hu honlapról érdeklődött, de sajnos csak néhány percig tudtunk beszélgetni. Akkor még nem sejtettem, hogy ez lesz az utolsó találkozásunk.
Hiányozni fog örök mosolyával, trükkös rejtéseivel, tartalmas logjaival, fotóival...
A vészprémi geokarácsonvfa előtt (amit természetesen ők szerveztek) beszélgetünk Józsival
Akebono
-Személyesen csak egyszer találkoztunk mjdgm-ékkel, méghozzá a 2009-es mártélyi GC versenyen. A jó 3/4-ed távot együtt tettük meg, jó hangulatban,beszélgetéssel. Rendkívül szimpatikusak voltak számunkra, töretlen jókedvük és lelkesedésük sok emberre ráragadt. A későbbi levelezésekkor is mindig segítőkészek voltak és ha néha egy-egy ládaoldalon összefutottunk a beszámolóikkal,mindig elolvastuk őket,mert élvezetes írások voltak. Szerintünk Józsi volt az egyike azon kessereknek,akik példaképül szolgálhatnának - nem csak - a GC társadalmának.
Berci és Rózsa
Ez az írás Józsi emlékének szól, de számomra Ő csak Gabival, és Gabi csak Vele jelentheti az mjdgm nevet, amit az évek során megismertem.
Sajnos, sohasem találkoztunk személyesen, de több tucat levélváltást éltünk meg, amit mindig mindkettőtök nevében írtatok alá. A levelek témája közt a kessereknél elmaradhatatlan jelszóproblémák is előfordultak, és ezek önmagukban nem jelentettek volna semmi emlékezeteset számomra.
A maradandó hatást azok az írásaitok keltették, amelyeket ezen blog számára, de az egész közösség szórakoztatására alkottatok.
Tátrai túra és ládarejtés
Nagyon érdekes volt olvasni, ahogy megismerkedtetek közös hobbinkkal, látni, ahogy Ti is átestetek azokon a kezdeti nehézségeken, amelyek némelyikével valószínűleg mindnyájan szembesültünk már.
Azonban, nem ezek az írások, és a miattuk érzett hálám az, amiért billentyűt ragadtam. Azért írok, mert utolsó levelezésünk során nagyszerű, tanulságos példáját mutattátok annak, hogyan lehet konfliktus nélkül megoldani egy olyan helyzetet, ami már többször keltett kisebb-nagyobb feszültséget közösségünkben.
Az történt, hogy felkerestétek a Csehbánya játékomat, ami a GPSGames.hu oldalon jelent meg. Annyira megtetszett Nektek a hely, hogy úgy gondolták egy geoládát kéne oda rejteni. Annak ellenére, hogy semmilyen szabály nem követelte meg, mégis levélben kérdeztétek tőlem, hogy akarok-e oda geoládát rejteni. Írtam, hogy nem, nyugodtan rejtsetek.
Hamarosan meg is jelent a ládátok Csehbányai Mária kápolna néven, ami hatalmas meglepetést tartogatott számomra: a ládaleírás végén, a forrás megjelölésnél első helyen ott szerepel, hogy „ID24 mutatta meg nekünk ezt a helyet. Köszönjük neki!”
Én köszönöm Nektek ezt a páratlan gesztust!
Kaptam még egy levelet is Tőletek, amiből az utolsó két mondatot idézem.
„Reméljük, hamarosan jártok arrafele! ...és úgy gondoljuk, a ládajelszavát sem fogod elfelejteni... :-)))”
Sajnos még nem tudom mi a jelszó, mert még nem találtuk meg ezt a ládát, de biztos vagyok benne, hogy nem fogom elfelejteni, ahogy az mjdgm név alatt megismert két ember is megmarad az emlékezetemben még azután is, hogy esetleg már semmi közöm sem lesz a geokesinghez.
ID24
A Botos család ezt a Füreden készült képet küldte:
Szóval egész nap együtt voltunk, visszafelé megkerestünk jó néhány ládát, és az utazás során volt bőven idő beszélgetni vele és Mirtillel is. Egy nagyon kedves, segítőkész, intelligens embert ismertem akkor meg benne és az az ismeretség később is megmaradt. Mivel mindketten veszprém megyeiek vagyunk, gyakran "kereszteződtek" ládavadász útjaink. Gyakran éppen egymás ládáit vadásztuk le elsőként, hogy aztán a tapasztalatokat később elektromos levélben is megvitassuk.
Többször összefutottunk geo rendezvényeken később is, ahol már régi ismerősként üdvözölhettük egymást. De olyan is előfordult, hogy az első megtalálás reményében siettünk egy ládához öcsémmel, de Józsi már szembe jött velünk...
Rejtéseit különösen szerettem, mert nagy odaadással, precízen megtervezve, időnként trükkösen rejtette el ládáit, melyeket megkeresni külön öröm volt számomra.
Ajkán is többször találkoztam vele a házunkban,a mikor éppen munkáját végezte. Legutóbb néhány hete még a lightgeocaching.hu honlapról érdeklődött, de sajnos csak néhány percig tudtunk beszélgetni. Akkor még nem sejtettem, hogy ez lesz az utolsó találkozásunk.
Hiányozni fog örök mosolyával, trükkös rejtéseivel, tartalmas logjaival, fotóival...
A vészprémi geokarácsonvfa előtt (amit természetesen ők szerveztek) beszélgetünk JózsivalAkebono
-Személyesen csak egyszer találkoztunk mjdgm-ékkel, méghozzá a 2009-es mártélyi GC versenyen. A jó 3/4-ed távot együtt tettük meg, jó hangulatban,beszélgetéssel. Rendkívül szimpatikusak voltak számunkra, töretlen jókedvük és lelkesedésük sok emberre ráragadt. A későbbi levelezésekkor is mindig segítőkészek voltak és ha néha egy-egy ládaoldalon összefutottunk a beszámolóikkal,mindig elolvastuk őket,mert élvezetes írások voltak. Szerintünk Józsi volt az egyike azon kessereknek,akik példaképül szolgálhatnának - nem csak - a GC társadalmának.
Berci és Rózsa
Ez az írás Józsi emlékének szól, de számomra Ő csak Gabival, és Gabi csak Vele jelentheti az mjdgm nevet, amit az évek során megismertem.
Sajnos, sohasem találkoztunk személyesen, de több tucat levélváltást éltünk meg, amit mindig mindkettőtök nevében írtatok alá. A levelek témája közt a kessereknél elmaradhatatlan jelszóproblémák is előfordultak, és ezek önmagukban nem jelentettek volna semmi emlékezeteset számomra.
A maradandó hatást azok az írásaitok keltették, amelyeket ezen blog számára, de az egész közösség szórakoztatására alkottatok.
Két „újonc kesser”, mjdgm
Komáromi Erődrendszer
Tátrai túra és ládarejtés
GeoKék
Nagyon érdekes volt olvasni, ahogy megismerkedtetek közös hobbinkkal, látni, ahogy Ti is átestetek azokon a kezdeti nehézségeken, amelyek némelyikével valószínűleg mindnyájan szembesültünk már.Azonban, nem ezek az írások, és a miattuk érzett hálám az, amiért billentyűt ragadtam. Azért írok, mert utolsó levelezésünk során nagyszerű, tanulságos példáját mutattátok annak, hogyan lehet konfliktus nélkül megoldani egy olyan helyzetet, ami már többször keltett kisebb-nagyobb feszültséget közösségünkben.
Az történt, hogy felkerestétek a Csehbánya játékomat, ami a GPSGames.hu oldalon jelent meg. Annyira megtetszett Nektek a hely, hogy úgy gondolták egy geoládát kéne oda rejteni. Annak ellenére, hogy semmilyen szabály nem követelte meg, mégis levélben kérdeztétek tőlem, hogy akarok-e oda geoládát rejteni. Írtam, hogy nem, nyugodtan rejtsetek.
Hamarosan meg is jelent a ládátok Csehbányai Mária kápolna néven, ami hatalmas meglepetést tartogatott számomra: a ládaleírás végén, a forrás megjelölésnél első helyen ott szerepel, hogy „ID24 mutatta meg nekünk ezt a helyet. Köszönjük neki!”
Én köszönöm Nektek ezt a páratlan gesztust!
Kaptam még egy levelet is Tőletek, amiből az utolsó két mondatot idézem.
„Reméljük, hamarosan jártok arrafele! ...és úgy gondoljuk, a ládajelszavát sem fogod elfelejteni... :-)))”
Sajnos még nem tudom mi a jelszó, mert még nem találtuk meg ezt a ládát, de biztos vagyok benne, hogy nem fogom elfelejteni, ahogy az mjdgm név alatt megismert két ember is megmarad az emlékezetemben még azután is, hogy esetleg már semmi közöm sem lesz a geokesinghez.
ID24
Ata72
Nekem ugyan nincs közös fotóm és nem is találkoztam Velük, de a hír hallatán azonnal beugrott a logja, amit a ládámhoz írt másfél éve.
Számomra ez a log egy kedves emlék Tőlük!
Én ehhez az íráshoz kötöm Őket, én így emlékszem rájuk!
Gcrtv:
mjdgm 2009.05.16 08:23 – Megtaláltam
Ma már írtam egy logban, hogy gratulálok a rejtőnek, amiért nem szokványos módon oldotta meg a rejtést. Aztán kiderült, hogy azt a ládát is Ata72 rejtette! :-)
Nincs mit ragozni! Szép hely, ötletes rejtés! Lehet, hogy hamarosan másutt is lesz hasonló? :-)
Köszönet érte!
Nekem ugyan nincs közös fotóm és nem is találkoztam Velük, de a hír hallatán azonnal beugrott a logja, amit a ládámhoz írt másfél éve.
Számomra ez a log egy kedves emlék Tőlük!
Én ehhez az íráshoz kötöm Őket, én így emlékszem rájuk!
Gcrtv:
mjdgm 2009.05.16 08:23 – Megtaláltam
Ma már írtam egy logban, hogy gratulálok a rejtőnek, amiért nem szokványos módon oldotta meg a rejtést. Aztán kiderült, hogy azt a ládát is Ata72 rejtette! :-)
Nincs mit ragozni! Szép hely, ötletes rejtés! Lehet, hogy hamarosan másutt is lesz hasonló? :-)
Köszönet érte!
Madw:
Élőben csak egyszer találkoztam mjdgm-mékkel… Nagyon kedves, segítőkész, közvetlen embernek ismertem meg őket.
Néhány képecske róluk a 2008-as alsóperei versenyről:
Élőben csak egyszer találkoztam mjdgm-mékkel… Nagyon kedves, segítőkész, közvetlen embernek ismertem meg őket.
Néhány képecske róluk a 2008-as alsóperei versenyről:
Strombus egy levelet írt, amit velünk is megoszt:
Kedves Gabi!
Nem ismertem Józsit személyesen, ládáitok közül is csak a GCJUH-ot volt szerencsénk eddig megkeresni, pont egy évvel ezelőtt az iskolai őszi szünet idején. Az egyik kedvenc ládám, a hely szépsége, a rejtés és a leírás minősége miatt.
Akkor beszéltem Józsival telefonon, mert az egyik jelszórészletet elfelejtettük feljegyezni és persze ez csak lefelé, már csak a hegy lábánál jutott eszembe. Kedves volt, segítőkész, örült, hogy lelkendeztem a ládáról. No, meg azért is, mert valaki fél órával előttünk nem találta meg, így tudta, nem kell jönnötök gyógyítani, megvan a láda.
Akkor itthon elolvastam a bemutatkozásotokat, megnéztem a fotóitokat, láttam, hogy milyen helyes, boldog pár vagytok.
Nem tudom elképzelni, hogy most mit érzel, és hogy lehet kibírni. Sok erőt kívánok Neked így ismeretlenül is. Remélem, nem vagy teljesen egyedül, van, aki segít. Remélem, lesz erőd tovább játszani. Kitűnő ládáitoknak köszönhetően Józsi mindig velünk marad. Tudom, ez igencsak kevés vigasz.
Strombus
Kedves Gabi!
Nem ismertem Józsit személyesen, ládáitok közül is csak a GCJUH-ot volt szerencsénk eddig megkeresni, pont egy évvel ezelőtt az iskolai őszi szünet idején. Az egyik kedvenc ládám, a hely szépsége, a rejtés és a leírás minősége miatt.
Akkor beszéltem Józsival telefonon, mert az egyik jelszórészletet elfelejtettük feljegyezni és persze ez csak lefelé, már csak a hegy lábánál jutott eszembe. Kedves volt, segítőkész, örült, hogy lelkendeztem a ládáról. No, meg azért is, mert valaki fél órával előttünk nem találta meg, így tudta, nem kell jönnötök gyógyítani, megvan a láda.
Akkor itthon elolvastam a bemutatkozásotokat, megnéztem a fotóitokat, láttam, hogy milyen helyes, boldog pár vagytok.
Nem tudom elképzelni, hogy most mit érzel, és hogy lehet kibírni. Sok erőt kívánok Neked így ismeretlenül is. Remélem, nem vagy teljesen egyedül, van, aki segít. Remélem, lesz erőd tovább játszani. Kitűnő ládáitoknak köszönhetően Józsi mindig velünk marad. Tudom, ez igencsak kevés vigasz.
Strombus
A Botos család ezt a Füreden készült képet küldte:
zöldcsacsi:
Ő volt az, akihez bátran fordulhattam, ha geo-s problémám volt. Segített ismeretlenül is, s miután a GCVOSZ ládikát majdnem egy időben találtuk meg (2008.04.30), ismerősként is. A kép is innen van ( gondolom sem koszta sem Tepiszellem nem hargszik a képért), a képet Tomki készítette. Sokat tanultam tőle, s bizony jól estek dicsérő szavai akár a .hu-s akár a gpsgames-es játékaim kapcsán. Nem voltunk szoros kapcsolatban, de tudtunk egymásról, ha szükség volt rá.
Ő volt az, akihez bátran fordulhattam, ha geo-s problémám volt. Segített ismeretlenül is, s miután a GCVOSZ ládikát majdnem egy időben találtuk meg (2008.04.30), ismerősként is. A kép is innen van ( gondolom sem koszta sem Tepiszellem nem hargszik a képért), a képet Tomki készítette. Sokat tanultam tőle, s bizony jól estek dicsérő szavai akár a .hu-s akár a gpsgames-es játékaim kapcsán. Nem voltunk szoros kapcsolatban, de tudtunk egymásról, ha szükség volt rá.
