Csaszi ezzel a felhívással zárta a GCXM07 geoláda kivitelezéséről szóló írását:
„A geo-karácsony megjelenésével járó nagy kalamajkáról írjon más megtaláló, az én tollam már elfáradt.
Felkértem tehát néhány kessert, hogy írják le, hogyan találták meg a Geo-karácsonyfát.
Remélem, látszik, hogy boldog vagyok!
(az én utam GCXM07-ig 
)
Délután kaptam egy levelet Jánostól (
ID=12082), hogy ha van kedvem, írjak egy „rövid vagy hosszú” élménybeszámolót az idei geokarácsonyról. Remélem, megbocsátjátok, hogy inkább a hosszút választottam,
mentségemre legyen mondva, hogy igazság szerint két ember helyett írok
. A bátyámmal,
Jujuval közös az élmény, és mindkettőnk számára maradéktalanul pozitív!
Elolvastam Jézuskánk, Csaszi írását a jeles alkalomról, innen az én beszámolóm alcíme is.
Nagyon tetszett, hogy a kezdetektől összefoglalta geocaching-es pályafutását. Így én is, aki személyesen nem ismerem Őt (még ), osztozhatom abban az élményben, amit Neki ez a hobbi és a Jézuska-küldetés adott. Biztos vagyok benne, hogy mostanra az előzetesen esetleg kételkedőket is meggyőzte „alkalmasságáról”. Nincs összehasonlítási alapom, mert ez volt az első kesser-karácsonyom, de eseményszervezésben van tapasztalatom, és elmondhatom, hogy szerintem karácsonyi találkozónk a szervezés magasiskolája, le a kalappal .
Leszögezhetjük, hogy az elhivatottság a legfontosabb. Nem tudom, hogy Csaszi foglalkozott-e már ilyesmivel máskor is (szerintem nem, különben talán írta volna), de az eredmény is azt igazolja, hogy a lelkesedés, a kitartás és a gondos, lelkiismeretes munka meghozza a gyümölcsét. Köszönöm Neki ezúttal is még egyszer!
No vissza az elejéhez, hogy is kerültem én oda?
Igazság szerint eredetileg nem is terveztem, hogy mennék. Ezért utólag elnézést kérek mindenkitől
Kesser-pályafutásom csak több nekirugaszkodás után vett egyenes irányt. Tavaly augsztustól egy éven keresztül néha-néha ládázgattam, többnyire tapasztaltabbakat elkísérve. Az első láda, amit egyes-egyedül találtam meg, GCHARS volt (előtte mindegyiknél volt velem valaki, még akkor is, ha én voltam az öregebb róka). Amikor a rejtek előtt álltam, és már tudtam, hogy ott lesz, elfogott az a bizonyos érzés, amit mindannyian ismerünk . Valahol a gyermekkorban gyökerezik, és szerencsés az, akiből sosem vész el ez a „Heuréka-feeling”. Azóta sokszor kesseltem egyedül, de az élmény, amikor ráakadok egy ládára, mindig ugyanez. Zseniális dolog a geocaching, és nagyon örülök, hogy már többeket sikerült felpiszkálnom, akik időnként elkísérnek. Idén augusztusban beszereztem egy PDA-t, és azóta szárnyakat kaptam, amennyire időm engedi, igyekszem minél többször kijutni a természetbe. Jópár éve abbahagytam a tájfutást, ami vagy 20 éven át az életem szerves része volt, és csak most éreztem meg igazán, mennyire hiányzott, hogy a természetben legyek. Számomra épp ezért a lakott területen kívül rejtett ládák vonzók igazán, külön kuriózum, ha több km-re vannak mindenféle autóval járható területtől . Az már csak a hab a tortán, hogy a pelenkásként belém oltott teljesítmény-kényszeremet is kiélhetem, amit sajnos talán sosem fogok tudni levetkőzni. Nehéz az élet, ha az ember apja az edzője! Mindenesetre a GC-ben pont annyi van ebből, amennyi kell, hogy motivált legyek . Számomra az eszményi kikapcsolódás, minden téren megmozgatja a kreativitásomat – ld. l. Sacka és Juju kesser-szütyőit, amiket én készítettem . Arról nem is beszélek, hogy az elmúlt negyedév alapján Kinder-tojás mérgezésben fogok elhalálozni, annyit vásároltam mostanában, hogy legyen cserekereskedelemre alkalmas holmi nálam. Jujutól kaptam néhány tippet, amit most tovább is adnék, hogy mivel lehet színesíteni a palettát: fajátékok (létezik a fajátékok boltja), illetve egy naaagy, kék-sárga mintás lakberendező áruház ahol 100 Ft-ért rendkívül bájos plüssállatokat lehet beszerezni ( GCCSVB-be a GC-karácsony napján költözött be egy szemérmetlenül pink víziló, szerintem első látásra szerelem lesz a következő megtaláló számára ). Ami számomra külön öröm a geocaching-ben: októberben épp Zsorzs Oszoly-csúcs ládája felé tartottunk Sackával, amikor is összetalálkoztunk ismerősökkel, akik másztak lent a falnál. Ők nem ismerték a gc-et, és amikor lelkesen elkezdük magyarázni, megkértek minket, hogy tartsunk egy prezit a Hegyituriszt klub következő gyűlésén. Itt estem extázisba, és ugrottam fejest a sportág kezdetét ismertető részekbe a .com-on, hogy összeállítsak egy 20 perces prezit. Ennek köszönhetem, hogy tudom, hogyan alakult ki a GC, ami még Juju számára is új információ volt idén októberben . Van új a nap alatt! Kanyarodjunk vissza a jelenbe…
|
Sok jó ember
kis objektívben is látszik
December közepén Juju megkérdezte tőlem, hogy szoktam-e olvasni a fórumot. Mondtam, hogy nem nagyon, mert néha olyan vérengzés és sárdobálás folyik, hogy egész elrettenek. Számomra a GC egy kedves hobbi, és lelki szemeim előtt csupa békés és mosolygós kesser van, szeretném ezt a képet őrizni magamban. Aztán mondta, hogy lesz a geokarácsony, és hogy lehet találgatni, hol lesz a fa és ki a Jézuska. Ez már jobban felcsigázott, de gyanítottam, hogy alig 50 megtalálással nem én leszek az a lángelme, aki majd erre rájön
. Azért fogtam magam, és elkezdtem nézegetni Jézuska közleményeit, aztán a többi kapcsolódó hozzászólást is, de számomra még annyi minden szóba jöhetett, hogy rövid úton feladtam. Viszont végtelenül szimpatikus volt, ahogyan az információk érkeztek. Egyáltalán, az egész „reklám-hadjárat” remekül szervezettnek tűnt (azóta tudjuk, hogy az is volt valóban). Látszott, hogy Jézuska érti a dolgát
. A karácsony előtti hajtás sajnos munkaügyileg engem sem kímélt, így aztán sok időm nem maradt gondolkodni, de motoszkált bennem a kérdés, hogy hol is lesz vajon…
Valamikor karácsony előtt kicsivel Juju bedobta – talán még akkor, amikor a fórumra felhívta a figyelmem –, hogy mi is menjünk, és ezt az ötletet teljes mellszélességgel támogattam. Kis családunk (szigorúan csak a szüleink és mi) karácsonykor a Vértesbe vonul „fényes elszigeteltségbe”, hogy saját rituálénk szerint (igazi természetkedvelőkhöz, tájfutókhoz, barlangászokhoz és kesserekhez méltóan) köszöntsük a szeretet ünnepét. Szerencsére vagyunk annyira liberálisak, hogy egy kesser-túra simán belefér. Jézuska is a kegyeibe fogadott minket: a helyszínt hozzánk közel választotta ki .
A 23-át némi bemelegítéssel kezdtük:
GCCSOK,
GCMOBO és ládakarbantartás Juju ládájánál, GCCSVB-nél. Utána egy fantasztikus vacsorával tuningoltuk fel magunkat (itt a reklám helye a gánti Vértes vendéglőnek
). Mivel Juju már előre felhívta a figyelmemet, hogy hazafelé én fogok vezetni (vajon miért is?
), próbáltam még aludni egy kicsit, mielőtt elindultunk. Ez aztán mindössze fél óra szuggesztív pihenéssé olvadt, mert kissé elhúztuk a vacsorát. A gombaleves és a sült kacsacomb párolt káposztával megkövetelték a nekik járó tiszteletet és időt…
Végül azért fél tíz körül nekiindultunk, PDA-val, Garminnal, PMR-rel és gitárral felszerelkezve (külön sztorit érne, hogy dec. 23-án micsoda bonyodalom Budán gitárra hevedert találni, de ez egy kesser-blog, így ezt megússzátok ), sok-sok réteg ruhában (legalábbis én ). Iszonyúan utálok fázni, ennek elkerülése végett alul három, felül kb. hat réteget rángattam magamra – de nem is fáztam utána! Az odafelé vezető úton Vértesboglár környékén rókát is láttunk .
Pilisvörösváron még beugrottunk a mentőállomásra Juju kollégáinak boldog karácsonyt kívánni, majd igyekeztünk tovább a solymári parkolóba. Juju menetközben többször is bepróbálkozott PMR-en, de senki sem jelentkezett, igaz, akkor még korán volt viszonylag.
Amikor megérkeztünk, ¾ 11 felé, szerintem már jó 10 autó parkolt egy kupacban, így aztán könnyen megtaláltuk a „mieinket”. Ahogy parkoltunk, lelcache (elnézést, de Ő maga kérte a kisbetűt…) már jött is dokumentálni, és lekapta a kocsiból épp kiszálló Jujut. Hamar összetalálkoztunk Ulcimattal és 2 lelkes „outsider”-ből álló csapatával (akik mindketten járnak ládázni, csak „jusse” regisztrálnak…). Ezek után megismerkedtem lelcache-sel, 
Csigabigával és rögtön a kezembe is kaptam a bögrét dedikálás céljából. A két hüvelykujjam rövid úton festékes lett , de szerencsére sikerült a fültől balra egy „avranellányi” helyet felfedeznem (ezek szerint a legtöbb kesser is jobbkezes, csak így történhetett, hogy balkezesként még odafértem ). Beszélgettünk, falatoztunk és iszogattunk (ki mit, ugyebár, valakinek vezetnie is kell hazafelé!). Itt szeretnék köszönetet mondani a sok-sok házi készítésű sós és édes finomságért, amivel kínálgattatok! Mi szégyenszemre chips-szel és – enyhítő körülmény? – Mese-keksszel állítottunk be… Az utóbbinak (a fánál került kibontásra) azért sikere volt! Izgatottan vártuk a híreket. Persze közben is zajlottak a találgatások, de amennyire emlékszem, bombabiztos tippje senkinek sem volt.
Amikor Jézuska PMR-en bejelentette, hogy hol is találjuk a parkoló koordinátáit, már jócskán felduzzadt a tömeg, és ez a tömeg egy emberként (jól emlékszem, hogy volt, aki futva? ) mozdult a hirdetőoszlop irányába.
Ezek után pillanatok alatt kocsiba pattantunk, és átgurultunk a valóban csak egy ugrásra lévő másik parkolóhoz. Itt már én vezettem, és Juju többször megorrolt rám, hogy nyugi már, de hát ki lehet nyugodt ilyenkor, nem igaz?! Közben folyamatosan hallgattuk a rádión folyó beszélgetést, és az egyik Angyalka felhívását, hogy valamelyikünk (talán Mozo?) kapcsolja fel a lámpát. Dicséretet is kaptunk Jézuskától, hogy milyen szép konvojban haladunk!
Emlékeim szerint a kocsikból kiszállva egy kisebb csapat egyből a Szarvas-kocsma nevű vendéglátóipari egység felé vette az irányt a végső parkolóból. Nem tudom, hogy Velük mi történhetett később, gondolom, azért ők is odataláltak a fához. Juju megjegyezte, hogy talán a hídon át kellene menni, ha már azt mondta/írta Jézuska, a vasútról nem is beszélve, amit szintén kereszteznünk kell, majd utána jobbra fordulnunk… Idáig meg is voltunk, majd serény léptekkel haladtunk a megadott irányban 800m-t, de valamit elnézhettünk (pedig Juju mérte).
Egy ponton ugyanis Juju (az idősebb testvér jogán) kitalálta, hogy rontsak neki a domboldalnak, hátha. Én bezzegeltem rögtön (az elnyomott fiatalabb testvér jogán ), erre Ulcimatt ajánlkozott, hogy majd Ő elkísér, és ketten ugrottunk neki az ültetett fenyvesnek. Ekkor vittük el a társaságot (vagy egy részét legalábbis ) átmenetileg a zavarosba szerintem, mert (mint utóbb kiderült) itt még kb. 100-200m-re lehettünk a fától innen. Ezek után jött az a megjegyzés valakitől szintén PMR-en, hogy épp a szántóföldön kolbászolunk, nem is értjük, hogy miért keressük a kopasz gerinc közepén a fát . Aztán valaki rátalált a helyes irányra ismét, és meglódultunk arra. Jujut elhagytam valahol, illetve lemaradt, amikor felzavart engem a dombra, de mivel nem jött fel a tetőre, helyzeti előnybe került. Felhívtam telefonon (csak Nála volt PMR…), és mondta, hogy menjek csak, amerre a többiek, Ő valahol ott van elöl, majd a fánál találkozunk. Nyakamba kaptam a lábam, de még itt sem kapcsoltam fel a lámpám, volt annyi fény, hogy nem kellett, és nem szerettem volna elmenni a fa mellett pár méterrel még véletlenül sem (az éjszakai tájfutóversenyke tapasztalatából tudom, hogy éjjel lámpafénynél csak a közvetlen közelben lévő dolgokat látjuk jól, a távolabbiakat sokkal kevésbé). Persze esélyem se lett volna rá, akkor már annyian voltunk a közelben . A fa körüli ligetes alatt egy sorral loholhattam (ültetett fenyves…), amikor hallatszott az ujjongás, hogy lelcache megtalálta a fát! 
Nekem az első szembetűnő dolog (a fán mármint) az egyik gc-emblémás gömb volt, Zsu angyalka munkája. Fantasztikusan sikerültek ezek, le is fényképeztem, csodaszépek, ismét csak gratulálni tudok! Összességében is csodaszépen díszített fa lett a mi karácsonyfánk, és külön szimpatikus, hogy ehhez még ki sem kellett vágni, mégis annyi mindenkinek örömet szerzett (nekünk „családilag” huszonsok éve az erdőben van az igazi karácsonyfánk, otthonra csak műfenyőt veszünk).
A többi már „kesser-történelem” – a láda nem volt a fa alatt, de @david gyorsan meglelte néhány méterrel odébb egy másik fa tövében.
Ezek után némi tolognás alakult ki
a láda körül, pár perc eltelt, mire én is vethettem rá egy pillantást – mekkora nagy volt! Ahogy megláttam a temérdek ajándékot, egy pillanatra egész elszontyolodtam, hogy ilyesmivel mi nem készültünk – tudatlanság és tájékozatlanság, kezdő kesser, a neved –, úgy hogy ilyesmit nem is hoztunk el. Szerencsére sikerült két kulcstartóra szert tennünk azért. Juju később felajánlotta a sajátját
Emerzee-nek, aki szomorúan tapasztalta, hogy türelmesen várakozva lemaradt róla… Milyen jószívű bátyám van
. (Itt hívnám fel mindenki figyelmét arra, ha Emerzee-vel találkozik, bizonyosodjon meg róla, hogy a baba valóban rúg!
@david, Juju, Emerzee
Szegény lelcache kifogott egy igazi zsákbamacskát, részvétem a hungarocell-kockáért… 
Sokáig nem nézegettem a kincseket, mert mögöttem egy ifjú kesser teljesen esélytelen pozícióból szeretett volna helyzetbe kerülni, és inkább Neki segítettem közelebb jutni. Letapostam az ágakat, és az apukájával együtt áttessékeltük felettük .
A ládáról és a nyitott logbook-ról készítettem képeket, de nem túl előnyös helyzetből. Lelcache-ről viszont sikerült egy nagyon jó fotót produkálnom, még Neki is tetszik .
00:09-re logoltam, de fogalmam sincs, hogy pontosan mikor érkezhettem, azt hiszem, korábban. A fényképek miatt választottam ezt az időpontot – így ugyanis Juju logja és az enyém egymás mellé került. A képek egy részét Ő készítette (értelemszerűen pl. azt, ami rólam készült ), el-elmarta a gépet tőlem, hogy garázdálkodjon vele 
.
Juju eddig a hátán cipelte a gitárt, PMR-en tudakolta, hogy a Vonós3as várható-e, és ha igen, mikor – megnyugtató választ kapott „Jönnek bizony!”, és nemsokára valóban befutottak. Rögtön ezután a megjegyzés után hangzott fel a 4/12-n egy részlet a „Silent Night”-ból, Tom Waits előadásában (legalábbis szerintem…). Azt hittem, a vonósok műve, de amikor Juju a kérésemre bemondta, hogy „Tom Waits-et várják a regisztrációnál”, senki sem jelentkezett, úgyhogy aki tudja, hogy ki követte el ezt a dolgot, lécci, lécci, ossza meg velem! Köszönet érte.
A következő nem is tudom mennyi időben @daviddal, Emerzee-vel, Ulcimattal és „outsider” csapatával, Jujuval és még ki tudja ki mindenkivel beszélgettünk, valamint csapra vertük a Mese-kekszet (az utolsó darabtól Juju igen nehezen szabadult meg, tekintve, hogy a dobozt is próbálta volna a gyanútlan „kedvezményezett”-re rásózni… ). Ettünk ezen kívül isteni pogácsát és mennyei gyümölcskenyeret, valamint igen finom kis (talán sajtos) rudacskákat. A szilveszteri happeningre megpróbálunk testvérileg valami házit összehozni mi is, de erre még ne fogadjatok nagy tételben .
Közben valamikor befutottak a Vonósok, így kezdetét vette a zenélés, Tamás és Juju hathatós közreműködésével. 
Balázs (és gyanítom Péter ) nem múló lelkesedéssel igyekeztek tüzet csiszolni, majd életben tartani – azt már csak az Ő logjukból tudom, hogy végül sikerült is tábori méreteket öltenie, de addigra a társaság nagy része hazament…
Amikor már kisebb volt a sor (de azért volt még akkor is ), én is logoltam a „megtalálást”, majd a tűz felé menet összefutottam sprok kessertársunkkal, akivel még egy klubban voltunk aktív tájfutók. Az Ő „hobbi”-tájfutóskodása is megér azért egy misét, de bizonyára szerénysége tiltja, hogy az eredményeivel dicsekedjék .
Valamikor 2 óra vagy ½ 2 magasságában léptünk a távozás hímes mezejére, hazafuvaroztuk @davidot, majd Gánt felé vettük az irányt. Akkor már fixen frászban voltam, hogy el fogok aludni a volán mellett, szerintem ez a félelem tartott ébren, mert szerencsére baj nélkül megérkeztünk.
Varázslatos este volt, nekem több dolog miatt is.Talán bocsánatos bűn, ha ezzel kezdem, de nagyon örültem, hogy a bátyámmal együtt és bizonyos értelemben kettesben csinálunk valamit . A GC mindenképp közelebb hozott egymáshoz minket. (El sem tudom mondani, mennyivel érdekesebb lettem Számára, amikor beszereztem a PDA-t! Már telepítés címszó alatt is órákat töltöttünk együtt, és az utóbbi időben kesserkedni is többször mentünk ketten vagy egy társaságban.)
A következő: remek volt ennyi mindenkivel találkozni (akivel most nem sikerült, azzal majd holnap fényes nappal ), megosztani az élményt a keresésben és a fa körüli tereferében. A fórumon időnként tapasztalható „diszharmóniának” nyomát sem láttam, maradéktalanul jó hangulatú este volt! Nekem az első kesser-karácsony, de jókor kezdem, a többiek szerint is kivételesen jól sikerült! Köszönet ezért mindenkinek, aki hozzátett, akár csak azzal is, hogy ott volt, első sorban persze Csaszi-Jézuskának és az Angyalkáknak . Több volt, mint szuper!
Ha értékelnem kellene: 5-5-5 . De 4. kritérium lehetne a „hangulat”, ami szintén vígan 5-ös volt nekem .
Ugye holnap is találkozunk?
