1118. Kedvelt helyeink (GCM002)
----------------------VP
-----------------Nagy a hó
------Itt kezdtem, de rossz helyen
2008.02.22 12:00 Második, profi próbálkozás.
 ------ Hótalpon – a léc a háton |  --------Lécen – hótalp a háton |
-----------Munkagödör
Most már hótalpakkal és egy frissen vásárolt szétszedhető hólapáttal érkeztem. A villamostól a Poprádi-tóig sífutóléccel síeltem fel, majd cseréltem kiránduló bakancsra és hótalpra. Gyengén esett a havas eső, és nedves volt a hó. Előtte a rejtőt is felhívtam (de szinte semmi érdemleges információt nem kaptam tőle), és az egy szem képet is tanulmányoztam. Aszerint a fa egy sziklán áll, ezért először rossz helyen kezdtem keresni (ez is csak 20 méterre volt a megadott koordinátától). Itt jó fél óra után feladtam, és átmentem ahhoz a fához, ami legközelebb volt a megadott helyhez (6 m). A fa a hóból "nőtt ki", szikla nem látszott. Elkezdtem ásni, a fa alsó oldalán, félkörben.
-Barlang a hó alatt, de üres
Két méter mélyen a hó alatt egy ígéretes sziklahasadékot találtam, valóságos kis barlangot, de sajnos üres volt. A hó alól lassan kibontakozott a fa törzse, és mindenhol sziklák, hasadákok - de mind üres. Végül az utolsó szóbajöhető helyen, újabb 2 óra ásás után, két-két és fél méterrel a hó felszíne alatt egy lyukra akadtam. Ekkor már szinte teljesen széttört a vadi új lapát, kesztyűvel kotortam ki a fél méter mély havat, és - az eredeti hófelszín alatt 3 méterrel - feltűnt az amúgy utált, de most kedves teszkószacskó! Hótalppal fel a piros-kék elágazásáig, majd vissza a Poprádi-tóig. Onnan megint léccel le a villamosig, és fel a Csorba-tóhoz.
 ----------Ott, mélyen lent! |  -A lapát már eltörött, de megvan! |
-Nem próbáltál valakit elhívni segíteni az ásásban?
A családommal voltunk kint a Tátrában. Őket nem hívtam. Első alkalommal egész napos sífutás után indultam neki, a végére már be is sötétedett. Egyedül azért sokkal gyorsabb vagyok. Második alkalommal már tudtam, hogy nem lesz könnyű. Hótalpunk még csak egy van, így a többiek ezalatt inkább sífutottak Csorba-tónál. Utána ott találkoztunk.
-El merted mesélni nem-kessereknek, hogy mennyit dolgoztál egy műanyag dobozért, amit ráadásul nem is tarthattál meg?
A családnak persze, és a sítájfutó barátaimnak is. Megszokták már az őrültségeimet.
-Felmerült benned, hogy olyan helyre rejtsd a ládát, ahol a következő kessernek is meg kell dolgoznia érte?
A ládát újra Szlovákiában, Szkalka közelében rejtettem el. A parkolótól másfél-két km sível vagy gyalog (ha elolvad a hó, akkor terepbiciklivel is elérhető). Szóval ez sem drive-in rejtés. De azt értelmetlennek tartanám, hogy beásom a hó alá. Most egy könnyen megtalálható helyen van. (Persze, ha esik egy méter friss hó - ami most már ott nem valószínű - akkor hó alá kerülhet.)
Nyilván az előttem lévők se direkt dugták ilyen mélyen a hó alá, de október közepén azért a Tátrában tudni lehet, hogy ott fél éven át nagy hó lesz.
-Volt már valamilyen hasonlóan nehéz megtalálásod?
Másféle nehézségekkel. Talán a Teljesítménytúrázó láda (általam) első megtalálása illik ide (2005. november 15.) Idemásolom a logot:
Nagyon kalandos megtalálás!
Majdnem 30 km gyaloglás, ebből kb. 20 a Kinizsi 100-as útvonalán - de csak 1200 méterrel vittem odébb a ládát.
09:20
Vége az órámnak az iskolában, ellenőrzés a neten: a láda a helyén. Busszal Pilisszántóra (10:30), onnan ismerős ösvényeken, majd a régi, megszűnt jelzésen fel majdnem a csúcsig. Sűrű köd, de ismerem a helyet. A láda előtt 250 m-rel ki a zöldre, gyors találat...
11:15
... lenne, ha Pupu nem előzött volna meg másfél órával. Mobilom nincs, PMR-t hoztam, de bekapcsoláskor kiderült, hogy lemerült. Maradt az "üldözés". 11.50-kor elmegyek a láda új helye mellett, de nem veszem észre (pedig pár jónak látszó rejtekbe bekotortam útközben, de ide nem). Le a Pilis-nyeregbe, tovább a Kétágú-hegyre, le Kesztölcre, egyre kevesebb reménnyel. Még a kesztölci kocsmában bíztam, hátha ott várja Pupu a buszt... De a busz 5 perccel előttem elment, így tovább Dorogra. Ott - szerencsére - épp lekéstem a vonatot, így be a városba. Internetcafé: megvannak az új koordináták. Épp jön egy busz, amivel elmegyek Piliscsévig. Onnan 5 km, majdnem 500 m újabb szinttel - Pilis-nyergen át - a láda. 1 óra alatt felérek.
15:50
Végre megvan a láda. Vissza a Pilis-nyeregbe, tovább még jó 800 m-t, hogy meglegyen az 1 km. Sötétedik.
16:05
Rejtés az út jobb oldalán, az úttól 10 méterre egy fatönk odujába. N 47° 43,111' E 18° 50,324' 580 m.
Vissza Pilis-nyeregbe, fel a zöld kereszt elágazásáig - ma negyedszer teszem meg ezt a darabot. Le Kéttbükkfa-nyeregbe. 16:40, sötét és sűrű köd. Két stoppal - csodával határos módon - fél óra alatt Békásra, onnan HÉV, villamos. Most a Millenáris parkban a gép előtt.
További részletek és egy kép az új rejtésről holnap.
VP
A Kinizsi 100-ast 1982-ben és 1983-ban teljesítettem. 1982-ben a hasammal volt baj, Dorogon majdnem feladtam, de olyan hányingerem volt, hogy nem tudtam felszállni a buszra - így inkább továbbmentem. A végére egész jól belejöttem (kb. 22 óra).
1983-ban sikerült az egyéni célkitűzés: 6 km/h-s átlagtempóban mentem végig (ez 16 óra 40 percet jelent). Ez akkor jobb idő volt, mint az előző két év legjobbjai, de 83-ban már csak a 6. helyre volt elég. Igaz: az előttem beérkezőket kísérők segítették, én voltam az első bakancsos, hátizsákos, segítség nélküli beérkező.
Akkor úgy gondoltam, ennél jobbat úgyse tudok menni, így többször nem vágtam bele. (Én inkább a magam feje után, sokszor úttalan utakon kirándulok.)
Persze órás- másfélórás reménytelen kotrás volt bőven - de azok inkább bosszúságot okoztak. Ez igazi, nekemvaló kihívás volt. Főleg a Tátrában, ahol most jártam 45. alkalommal.
Eddig tartott VP beszámolója. Most jöjjön az én „bűnbánásom”. :) Talán más rejtő tanul belőle. Itt is VP volt az "áldozat".
Egyszerre rejtettem el a 2. (GCAba) és 3. (GCSopo) ládámat, így nem volt sok tapasztalatom a rejtés terén. Az abai ládának nagyon rossz helyet választottam. Már az első néhány megjegyzés egyértelművé tette, hogy jobb helyre kell áthelyeznem. De hova? Minden lehetséges helyet megvizsgáltam a faluban már első alkalommal is, de nem találtam alkalmas rejteket.
A láda első megtalálóját, Kessinger Pált hívtam fel, hogy segítsen új helyet keresni, ha már a mostani nem tetszik neki. Kocsival kivittem Abára, és körülnéztünk. Keresztül-kasul bejártuk a multi másik két pontjához közeli környéket, de nem találtunk semmilyen jó és biztonságos helyet. Végül egy a falun kívül lévő odvas fa mellett döntöttünk. Ez sem az igazi, de sokkal jobb, mint az előző hely.
Minden rendben is lett volna, de valamiről elfeledkeztem (feledkeztünk). Nem hagytam egy cetlit az új koordinátákkal a régi helyen. A mulasztás következményét VP logjában olvashatjátok.
Ráadásul két másik tévedésemre is Ő hívta fel a figyelmemet.
Íme:
VP 2007.05.06 06:00 - Megtaláltam környezet: 3.5, rejtés: 1.5, web: 3.5, átlag: 2.83, súly: 4.07
Tájfutó Éjszakai Országos Bajnokság a Bakonyban (a Középső-Hajagon, esőben, mindent beborító medvehagymában) előtte utána 3-3 ládával.
Éjjel kettőkor ért véget az eredményhirdetés, elállt az eső is, így nem rohantam egyből haza.
Az első két pont simán megvolt (bár az illető nem 51, hanem 81 évet élt - 51 évig töltötte be a posztját (ami nem egy foglalkozás).
A ládáért pedig jó sokáig túrtam a csurom vizes jellegtelen akácost, térd fölé érő gazban - hiába.
Utólag tudtam meg, hogy a láda áthelyezésre került. Én pénteki infók alapján mentem vasárnap kora hajnalban... Ilyenkor illik otthagyni egy cédulát a láda új koordinátáival! (Az utólagos telefonos infót köszönöm.)
