Párosan szép az élet?
(Pupu)

valamint
Bal3,
ID=12082

Nem egy kesser panaszolja, persze csak a szája elé rakott kézzel, hogy járna ám ő többet is erdőn-mezőn kalandozni, csak hát az asszony... Az asszony nem érdeklődik e kedvtelés iránt, az pedig koránt sincs az ínyére, hogy párja nélküle csavarogjon. Vagy azért, mert "hát még csak az kéne", vagy, mert nincs is szebb hétvégi program, mint együtt elmenni a Tescóba, vagy, mert olyan jó együtt lenni – de hát az ugyebár csak odahaza lehetséges. Hány, de hány nő van, aki az esküvőig, illetve maximum az első gyerek érkezéséig hagyja ficánkolni párját, hogy aztán bilincset rakjon rá!

Szerintem visszafelé sül el, ha egy feleség megnyesegeti férje szárnyait. Ha neki egy vagány fickó kellett, akiben van valami spiritusz, akkor ő maga is szegényebb lesz egy besavanyodott, otthonülővé tett anyámasszony katonája mellett. Ha nem olyan kellett, akkor meg miért ahhoz ment hozzá?

Kerékpárboltos ismerős mesélte, hogy egy ügyfélnek új országúti versenybringát állítottak össze. Pontosan olyan színűnek kellett lennie, mint a régi volt, de nemcsak a váznak ám, hanem az ülésnek, a kormánybetekerő szalagnak, mindennek – nehogy észrevegye a feleség, hogy újat vett a férje! Összehasonlításul hadd említsem az én páromat, aki tortát sütött az egyik bringám születésnapjára... Ő mindvégig nem egyszerűen tűrte, hanem aktívan támogatta, segítette mindenféle – néha eléggé extrém – hóbortomat. És lám, minap ünnepeltük 38. házassági évfordulónkat, és boldogok vagyunk!

Talán lesznek, akiknek segít, ha példaképp, illetve érvelési anyagként itt, a Kessersztoriban is közreadom az Outdoor Sport magazin aktuális számában velünk készült interjú pdf változatát. (Az új ablakban a "Click here to start download.." feliratra kattints!)

Mottó: Párosan szép az élet – ha van élet a szép párban!

Pupu




Párosan szép az élet?

Áve!

14 éve boldog kapcsolatban! A titok: add meg a partnerednek, amit Ő a legjobban szeret, visszakapod kamatostul!

Ágival 14 éve sodort végre össze a sors/karma, ki tudja. Mindketten régóta kerestünk egy igaz társat, 27 évesen megadatott. Nem voltunk már gyerekek, tisztában voltunk a tartós boldog együttlét nehézségeivel, az elfogadással, a tolarenciával.

Édes sztori volt, mikor kb. fél év egy fedél alatt eltöltött idő után, az előszobában elkapott és méregtől zöld arccal kérdezte: „Nagyon nehéz lenne a wc deszkát lehajtanod magad után?”
Nem. Lehajtsam, neked ez fontos? Igen, jött a válasz. Van még esetleg valami, ami nem kerek? Igen, a zoknidat is kifordítva veszed le. (na és gondoltam magamban, nem létezik, hogy csak a külső oldalát mossa ki. Jó, azt is „visszafordítva” veszem majd le. Még valami. Nincs. Ezzel le is zártuk a fel nem oldott feszültségeket. Előbb kellett volna. Mi mindent megbeszélünk. Így nincs vita.

Geocaching bolondériámat nem hogy tűri, inkább buzdítva támogatja.

Első nap mikor összeköltöztünk, a kipakolás után én lazán bejelentettem, hogy most 4-5 napra elmegyek, autóversenyem lesz. Csak annyit kért, hívjam fel, hogy hol állunk.

Ezek után a bolondériáim nem okoznak gondot, sőt jótékonyan hatnak a belső harmóniánkra.

Nem egy, nem két hobbim volt/van, szerintem kevés nő értené meg pl. azt, hogy „most egy évig ingyen dolgozom mérnökként a Zengő Motorsportnál, a Clio kupás autók kifejlesztésén”, mert ez régi gyerekkori vágyam volt. Ebben is támogatott, pedig volt, hogy egy héten csak 20 órát voltam otthon.

Ládázni el szokott zavarni! Mi itthon dolgozunk, szerdánként megyünk be Bp-re este felé munka ügyben, a többi időnket egymásnak szentelhetjük. Ezt az életvitelt nem a húsvéti nyúl hozta, keményen megdolgoztunk ezért, közös célunk volt Bp.-ről kiköltözve a kertes házunkban együtt tölteni napjainkat. Sikerült, jó vele így élni. Szabadságra, függetlenségre, saját időre viszont mindkettőnknek szüksége van, így én masszőrhöz, a gőzbe küldöm ha már látom, hogy „toporog”, Ő meg elzavar ládázni.

Volt mikor kijelentette, vagy így vagy úgy de holnap menj az „erdődbe” mert már nagyon zizi vagy. Igaza volt, nem bírok egy helyben ülni sokáig, szükségem van a változásra.

Amikor két ember közt kialakul egy ilyen egészséges harmónia, egyfelé gondolkodás az olyan biztonsággal tölti el, amit más úton, módon nem lehet megszerezni.

Mindenkinek javaslom, hogy élete párjával olvassák el Gary Chapman nagysikerű könyvét, az „Egymásra hangolva” címűt! Ebből megtudhatod, hogy mire is vágyik a párod _igazán_!

Van, aki hetente visz virágot haza, de a kedvese csak 20 perc beszélgetést kérne és ez borítja fel a harmóniájukat. Ahogy az elején is írtam:

Add meg a partnerednek, amit Ő a legjobban szeret, visszakapod kamatostul!

Üdv Bal3
Buli az élet!


Pupu írásán felbuzdulva - és mivel nincs egy hónapja, hogy a 14. házassági évfordulónkat ünnepelhettük volna, ha megünnepelnénk - én is elmesélek egy történetet a páromról, aki nélkül soha nem keresek ládákat.

A 6. ládánk levadászása céljából érkeztünk egy nagyon szeles, januári napon Simontornyára. Ekkor még csak a Mio c310 PNA készülékem volt meg, ami közismerten nem a legjobb kütyü a kesseléshez.

Tapasztalat hiányában nagyon rosszul navigáltam. Azt hittem, hogy 4-500 méterre parkoltam le a ládától, holott az 1200 méterre volt tőlünk légvonalban, a második domb tetején.

Gyalog indultunk neki egy kanyonszerű földúton. Az út szinte egyetlen métert sem tartott a láda irányába. Hol jobbra, hol balra kanyarodott. Megunva a tekergést, a dombtetőn nekiindultam toronyiránt a szántáson. A távolság alig csökkent, és máris egy gyümölcsös kerítése állta az utunkat. A kerítés mentén haladva átverekedtük magunkat egy sűrű bozótoson, majd kijutottunk egy újabb földútra, ami vagy 5 méterre bemélyedt a löszös talajba. Többször le-föl mentünk az úton, mire kiválasztottam azt a helyet, ahol végre felkapaszkodtunk a túloldali falon, és kiértünk a domb szélére.

Egy rendkívül meredek, elhagyott szőlőültetvény terült el alattunk. Légvonalban már csak kb. 250 métere volt a láda, de a megközelítéséhez le kellett ereszkednünk a mellmagasságú gazban megbúvó szőlőtőkék között, majd a túloldalon fel kellett mászni egy sűrű cserjésben a dombtetőre.

Itt lett elegem. Már lassan egy órája keveregtünk - a szó szoros értelmében árkon-bokron át. Azt sem akartam, hogy a feleségemnek örökre elmenjen a kedve a ládakereséstől. Legnagyobb meglepetésemre Ő volt az, aki nem tágított. Azt mondta, ha már ennyit küzdöttünk ezért a ládáért, akkor ne adjuk fel. Először próbáltam lebeszélni, de annyira elszánt volt, hogy nekivágtunk, és végül megleltük a dunsztos üveget.

Csuhással lógnak egy kicsit
-Csuhással lógnak egy kicsit

Azóta ez az egyik legkedvesebb ládázós emlékem. Itt ismertem meg életem párjának azt a kitartóképességét, amit azelőtt, közös életünk során ilyen helyzetben még nem kellett bizonyítania. Azóta már számtalanszor láthattam kitartását, sőt, sokszor Ő tartja bennem a „lelket”, amikor én már abbahagynám a doboz keresését.

Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a GCHusv ládánál Ő is felmászott a kötélen, pedig plusz pontot sem kaptunk érte.

Mottó: Párosan szép a ládázás, avagy a ládázás is szép párosan.

ID=12082

Fotó: Csigabiga


Ha a Te életed is párosan szép, mesélj róla! Küld el az írásod, és ide másolom, hogy mások is megismerhessék azt a személyt, aki a kesselésben melletted áll és támogat.

Erdei esküvő Csobánkán
(Mackka)

Májusban készítettünk egy fotót Péterrel a csobánkai Szentkútnál, amikor Lumx-szal arra jártunk az OKT-n. Akkor még nem gondoltuk, hogy bő egy év múlva ott állunk majd a sok vendéggel és Balázs atyával…
2006 május

2006 május

A polgári esküvőt lezavartuk 2007. januárjában. Bementünk november végén és azt mondtuk, jó lesz a legelső szabad időpont. Január 25. csütörtök, délután fél kettő – jó lett.

Persze addigra már kitaláltuk, hogy az „igazi” esküvőt Csobánkán szeretnénk. Bár rengeteg nehézség merült fel, azért a legnagyobbat a szülők jelentették (Hol van ott étterem? Hogyan főzünk levest? Nem akartok kiöltözni? Esni fog az eső! Messze van! Romos az épület! Stb. stb. stb.).
A csobánkai „összekötőnk” Lumx lett, aki összehozott minket Szűcs Balázs atyával. Nagyon sok kusza ismeretségi szál után sikerült a pomázi plébánostól egy fejbólintást kapnunk: mehetünk Csobánkára esküdni!

Kedvenc családi fotónk

Kedvenc családi fotónk

A szülőket elvittük januárban terepszemlére, majdnem sírtak – mondták el később. Persze nehéz elképzelni egy (nekünk) gyönyörű parkot, a hatalmas platánfákat lombok nélkül, szürkében, hidegben. Erősek voltak és nem ellenkeztek nyíltan, egymásnak bizonygatták, milyen remek lesz. De mi Péterrel megingathatatlanul kiálltunk az ötletünk mellett.

Nekünk nagyon tetszett a most a cserkésztáborhoz tartozó régi épület, valamikor a kastély része lehetett. Hangulatosnak láttuk a hatalmas teraszt és a málló falakat. A terepszemle után még elmentünk azért ládászni is. Anyukám máig büszke rá, hogy felmászott a meredek lejtőn, és ő találta meg a ládát a pilisszentkereszti Szentkútnál. És persze látva azt a Szentkutat, a „miénk” már sokkal jobban tetszett nekik.

A szervezés nagyjából úgy zajlott, hogy a szülők nyaggattak, mit csináljanak, mi pedig az ellenpólust képviseltük, akik szerint a spontán rendezvények a legjobbak, elég kaját és italt szerezni. Egy darabig úgy tűnt, nem találunk senkit, aki főzne nekünk, de a pomázi pizzéria biztosított róla, hogy egyszerre akár 100 pizzát is ki tudnak hozni. Akkor megnyugodtunk, hogy nincsen semmi gond.

Pár nappal az esküvő előtt szereztünk be mindent, nem is volt gond.

Egy kis csapattal már az előző nap, június 1-én megérkeztünk Csobánkára, és nekiláttunk a terasz takarításának. Többen gereblyével lazították a letapadt avart, mások seperték. Először tényleg megijedtünk, hogy nem leszünk készen, mert nagyon lassan ment. Másnapra a nagy avar-foltok is megszáradtak, és a levelekkel tömött zsákokon ültek a gyerekek a tábortűznél.
Este volt egy kis buli, kipróbáltuk a zeneszerkezetet, rendeltünk pizzát.

Másnap reggel korán el kellett tűnnöm, Szentendrén 8-ra kaptam időpontot fodrászhoz, így egész délelőtt gyönyörű frizurám volt a mackónadrághoz. Berendeztük a teraszt, de alig mertünk valamit kitenni, mert előző nap esett. B tervünk nem volt eső esetére…

Kellemes délután

Kellemes délután

Balázs atya nagyon sokat késett a megbeszéltekhez képest, már nagyon izgultunk, odaér-e. Valahol a Börzsönyben tartott misét reggel egy táborban, és nehezen ért ide hozzánk. A kápolnában a ceremónia próbája így eléggé elnagyoltra sikerült, nekünk is voltak újdonságok a történésekben.

Visszaérve láttuk, hogy a pörkölt fő, lassan minden a helyére került, a vendégek pedig elkezdtek érkezni.

Felöltöztünk a szép ruháinkba, és Balázs instrukciója szerint akartunk elindulni a kápolnához. Marci vitt volna minket kocsival, de pár perccel azelőtt, hogy beszálltunk volna, valakivel elment még, aki nem tudta az utat. Péterrel álltunk a tábor kapujában, km-ekre a kápolnától, autó sehol, már mindenki elment. Már öt perce „elkezdődött”, már tíz, már tizenöt. Már a stoppoláson is gondolkoztunk elkeseredésünkben, amikor befutott Marci, és végre elvitt. Ezért késtünk olyan sokat. Ládásztömeg a kápolna előtt

Ládásztömeg a kápolna előtt

Nagyon félelmetes volt meglátni, mennyien eljöttetek! Haushinka egész idő alatt azt sutyorogta a fülünkbe, hogy még nem késő lelépni, és a legjobb lenne elrohanni, Marci pedig csak vigyorgott, valószínűleg mi is. Természetesen a jelszót firtató bekiabálásokra nem reagáltunk.

Tami kezelte a zenét, csak mi tudtuk, mikor gonoszkodik kicsit, szerencsére nem lehetett látni, ahogy vihogunk. Azon is reszkettünk a nevetéstől, amikor nem vette észre, hogy Balázs egyre nagyobbakat int neki, hogy halkítsa le.


MiMi

Nekünk perceknek tűnt a ceremónia, a sok gratuláció között kaptunk egy elrejtett ajándékot is. Mivel éppen nem volt nálunk GPS (ritka pillanat), egy kölcsön-szerkezettel (köszi Togo!) találtuk meg az ajándékot nem messze.

A rizsfelhő teljesen felkészületlenül ért, pedig mi sem szoktuk visszafogni magunkat az esküvőkön. Rizst még kb. egy hétig találtunk cipőkben, ruhadarabokban, harisnyában, hajban…

Rizsfelhő

Rizsfelhő

A táborban aztán elindult a móka. Szerencsére a pörköltesbogrács kifogyhatatlannak bizonyult, a hajósi bor remek volt, a sütikkel Dunát lehetett volna rekeszteni. A beígért eső okozott fennakadásokat, mivel nem mertünk mindent előpakolni, de reméljük, mindenki megtalált mindent. (Végül szerencsére nem esett.)

Sötétedés után jól működtek a fáklyák és a mécsesek. A vetítést sajnos nem sikerült elpróbálni, mert későn kaptuk meg a projektort, így aztán a lepedőt kiegészítette az egész falfelület. Ekkor már szellemtúrák szerveződtek az elhagyott épületbe a résztvevő kiskorúak nagy örömére, és nemsokára, a kinti táncolás után a benti buli is elindult, kaptunk egy igazi Vonós-koncertet.

Vonóskoncert Silviusszal Vonóskoncert Silviusszal

Másnap főztünk virslit, próbáltunk még sütiket is enni, a merészebbek melegítettek pörköltet. Amíg a szorgalmas segítők pakolták a holmikat, mi a füvön tunyultunk. Köszönjük, hogy voltak, akik sokáig ottmaradtak velünk! Végül Petivel ketten maradtunk, megvártuk az utolsó autót visszajönni értünk.

Másnap Másnap

A történet azóta is nagyon boldogan folytatódik!

Köszönjük mindenkinek, hogy eljöttetek, és a sok jókívánságot!


  • Mackka esküvői ruhája: butikból, nyári ruha
  • Péter öltönye gyerekméret
  • Hangosítás az Örkény Színháztól (köszi Kócos!)
  • Projektor a Pázmány Bölcsészkaráról (köszi Lumx!)
  • Táncfény: Perényi szülők karácsonyra vett erkély-fénykígyója
  • Zene a kápolnában: Mackka anyukájának kismagnója, Tami üzemeltette (köszi!)
  • Aki beleesett a patakba: 1 fő ismert (8 éves)
  • Aki éjjel beleesett a homokozóba a sötétben: 1 fő ismert, 65 éves
  • A maradék pörkölt utolsó (ismert) fagyasztott adagja novemberben fogyott el
  • A legnagyobb autó a kíséretben egy tűzoltóautó volt, aki szirénázott is nekünk (köszi Gyros!)
  • Kb. négyen jöttek bringával
  • Bor: kizárólag hajósi
  • Kaparós sorsjegyek kapargatása: kb. 4 óra
  • Bezsebelt kaparós- és lottónyeremény: kb. 15.000 Ft
  • A szülők elkötelezett hívei lettek az erdei, szabadtéri esküvőknek. Ezúton kérünk előre elnézést a testvéreinktől, unokatestvéreinktől, akik még esküvő előtt állnak!


  • Utolsó percek Csobánkán



    Nagyon köszönjük a képeket Krisztának, Mihálynak, lelcache-nek, Mudmannak és a Vonósoknak!




    A kesser esküvők ládája: GCWWed.

    Zoliza válaszai

    Mikulás javaslatára küldtem el zolizának (Zoltán és Aliz) kérdéseimet. A válaszokat Aliz írta.




    -Hogyan ismerkedtél meg a geokessinggel?

    Baggio barátunknak köszönhetően varázsolódtunk el, bár már voltak előzmények. Péter barátunk jóvoltából, persze akkor még csak a kütyüt hordozókhoz csatlakozva (GCFOGA) .

    Az első igazi lökést a Vigyázó láda adta. Zoliza megteremtése ehhez köthető, ahol is olyan ládázós élményben volt részem, hogy ezután már nem élhettem nélküle

    Zoli szerint megteremtettem a kesserek rémét a Zolizát, aki olyan helyekre rejti kincseit, ahol keményen meg kell küzdeni azért az „átkozott” pontért.

    Hát hol is kezdjem, már ahogy feljutottunk a Vigyázó-csúcsára abban a brutális időben, az is szép teljesítmény volt. Persze Baggiot-t nem hagyta nyugodni a láda, mert hát egy ilyen csúcsteljesítmény után már nincs lehetetlen. Mégiscsak az lett. Ilyen időben, ahogy a többiek is tették, fűtött szobában a Meteos házban iszogattak és buliztak. Mi meg hárman Baggio, Mohapáfrány és én, Aliz a Zolizából sötétben, mínuszban, 90-100 km/h jeges szélben indultunk ládát keresni a méteres hóban. A lelkesedésünk 1 órán át tartott, kézzel-lábbal a háznál talált rossz lapáttal hánytuk a havat, majd mivel teljesen lefagytunk és már alig álltunk a lábunkon kénytelenek voltunk feladni. Azt hiszem itt döntöttem el, hogy azért is ládázni fogok.
    -Változott az életstílusod a kessing hatására?

    Lényegesen nem változott, mert eddig is minden szabadidőnket a természetben és a hegyekben töltöttük. Persze sok új barátunk lett és ez hétről-hétre bővül.

    -Kikkel szeretsz együtt ládázni, és miért?

    Békéscsabán nem sok kessert ismerünk, de ha tehetjük Baggio és Galik barátainkkal. Jiimbo-val most ismerkedtünk meg, és úgy tűnik sok közös élményben lesz részünk.

    -Milyen gyakran keresel ládákat?

    Havonta néhányat, ha túraútvonalunkba esik, feltétlen.

    -Milyen típusú ládákat kedvelsz/nem kedvelsz?

    Nem vetünk meg egy ládát sem, ha utunkba kerül, de ami igazán megmozgatja az izmainkat az az igazi. Hasonlóképpen a saját ládáinkhoz, ami kihívást jelent jó kis túrával egybekötve, az nagyon bejön.

    -Próbálsz elsőként megtalálni egy új ládát?

    Nem hajtunk ilyen babérokra. Mindenki első a maga módján.

    -Külföldön is kerestél már meg ládát?

    Igen, a legtöbbet Erdélyben, a Kárpátokba járunk túrázni, és persze a továbbiakban is az a terv, hogy újra visszamegyünk a már többször bejárt helyekre, mert azóta láda is került oda, vagy amikor ott jártunk még nem ládáztunk. A lényeg, hogy újra eljussunk ezekre a csodálatos helyekre és begyűjtsük a ránk váró ládákat.

    -Érdekelnek a Travel Bug-ok?

    Hát még nem találkoztunk vele, csak @David zsákján láttunk egyet mászni.

    -Tracket szoktál gyűjteni, vagy rajzolsz a Tuhu számára?

    Tracket gyűjtünk, de még nem küldtünk be.

    -Miért rejtettél saját ládát?

    Alig vártuk már, hogy meglegyen a 20 ládánk, és rejthessünk. Úgy gondoltuk ezeket a csodálatos, vadregényes helyeket, ahol túrázunk minél több embernek látni kell. Ha valaki begyűjti a ládáinkat, és végig járja ami ezek megtalálásával jár, akkor egy új világ nyílik meg előtte, amit utána egyre sűrűbben látni akar. Nekünk nagyon sokat adnak a hegyek, főleg a szabadság érzését és azt az értékrendet, amit ilyenkor érez igazán az ember, hogy mi szerint is kellene éljen. Jó érzés, ha valaki megtalálja a ládáinkat, ír róla, fotókat küld, infókat cserélünk, persze arra is kitűnő lehetőség a ládarakás, hogy hasonló érzésű emberkék megtalálják egymást.

    -Számíthatunk még új ládá(k)ra Tőled?

    Igen, rengeteg ötlet van és persze Erdély. Új tettestársakat ismertünk meg ez évben, így még inkább várjuk a jövő gc-s rejtő túráit. Még az idén is van tervben új láda. (GCSRKO)

    -Hogyan döntöd el merre keresel ládákat egy-egy alkalommal?

    Ez nálunk szinte mindig túrához kötött, amerre mozgunk, arra gyűjtünk, persze ha van mit, ha nincs akkor teszünk az arra érdemes helyre, ez nagyon fontos! Inkább az olyan ládákat kedveljük és szeretnénk a jövőben is magunkénak érezni, ami hordoz némi kihívást (amit nagyon szeretünk), amihez jó erőnlét, kitartás szükségeltetik. A lényeg a jó társaság, jó hangulat és minél több mozgás.

    -Hogyan szoktál oda utazni?

    A környéken lévő ládákat kerékpárral érjük el, a többit persze autóval+gyalogosan+úszva mikor hogy.

    -Vesztettél el/találtál már valamit kesselés közben?

    A Fogarasban találtunk egy kanalat, ami persze nem fért bele a ládába. Zoli egyszer nagyon pánikolt, mert azt hitte elhagytam a fotómasinát, egy pillanatra tényleg azt hittem vagy kettőre, de aztán, csak elbújt a zsákban. Baggio barátunk már nem volt ilyen szerencsés, erről tudna mesélni!

    -Kerültél már vicces/kellemetlen helyzetbe logoláskor/láda-visszeréjtéskor?

    Hát az ember igyekszik ilyenkor észrevétlen maradni, és ez eddig sikerült is.

    -Mi a véleményed a mozgó ládákról?

    Szerintem nagyon jók, játékban még izgalmasabb játék, csak kár hogy néhányan nem tartják be a játékszabályokat, vagy elég sajátos módon értelmezik.

    -Mi a véleményed a külföldön rejtett magyar ládákról?

    Főleg a történelmi Magyarország területére rakott ládákat díjazzuk. Van külföldön sok szép helyen láda, de inkább a com-ra valóak lennének. A lényeg, hogy legyen magyar vonatkozása, hisz ha valamihez, akkor ehhez hűnek kellene maradnunk.

    -Részt szoktál venni a versenyeken?

    Még nem vettünk részt versenyen, de szeretnénk az új gc-s barátainkkal együtt bulizni ott is.

    -Milyen kütyüket cipelsz magaddal kesseléshez?

    Általában amik nálunk vannak túrán, azok ládázásnál is, fotómasina, gps, mobil és ami a hátizsákba belefér.

    -Melyik láda nyújtotta a legnagyobb élményt/örömet, csalódást/bosszúságot?

    A Vigyázós láda egyben volt öröm és bosszúság. Túrabeszámoló
    GCVIGY

    -Van valamilyen különleges cél, amit szeretnél a kessiggel kapcsolatban elérni?
    Kimozdítani az embereket otthonról, lássanak világot, ismerjék meg mi rejtőzik közel és távol, talán ezzel is többek leszünk magyarok.

    Elérni, igen szeretnénk, hogy továbbra is eljussunk olyan távoli, különleges helyekre, hegyekbe, ahová rejthetünk vagy lelhetünk, társítva a túrát a kessinggel.

    -Milyennek képzeled a magyar geokessing jövőjét?

    Minél sokszínűbb és változatosabb annál jobb, persze ezt mind jól lefektetett alapokra építve lehet megvalósítani. Változik a világ olyan gyorsan, hogy sokan észre sem vesszük, de a lényeg, hogy ezt be kell tudni fogadni, és tudni kell előre lépni, vagy ha nem megy, akkor tudni kell visszalépni is. Nagyon sok ember megmozdul, kimozdul a saját kis mókuskerekéből a ládázás kedvéért, ami nyitottabbá, aktívabbá teszi és talán befogadóbbá vagy éppen lázadóbbá, a fontos, hogy játszik felnőttként is, és ez nagyon ráfér az emberekre.



    Ha van olyan kesser, akinek Te is szívesen olvasnád a válaszait, akkor szólj nekem, vagy egyből el is küldhetsz neki egy kérdéslistát. A sajátodat is lehet.

    Pádisi túra 3/3,
    (Kata)


    Fotók: Csigabiga


    CSÜTÖRTÖK: A mai nap kemény lesz, bár nem tudjuk pontosan mi vár ránk. Miki sem volt még a Galbena-kőközben. A menetfelszerelés a szokásos: kamásli, fejlámpa és vágásbiztos kesztyű, és rengeteg víz! Az út eleje a Porcika-zsombolyig ismerős, hiszen mi már jártunk erre tegnap. Az eső miatt viszont csúszós, és nagyon-nagyon meredek a kaptató! A zsombolynál pihegünk, a zsomboly nagyszerű, ebben is van jég. Még jó, hogy felkapaszkodtunk ezen a baromi meredek hegyoldalon, mert most ereszkedhetünk le a másik oldalon.

    Szabimaci lesegíti KatátTöbb, mint 200 méter szintkülönbséget kell itt legyőzni viszonylag rövid szakaszon, mi lesz itt visszafelé? Aztán már ott is vagyunk az elágazásnál, a körút bejáratánál. Még egy kevés ereszkedés a vízkitörésig, aztán kezdődhet a kaland: láncok és sodronykötelek, sziklák és kövek, mellettünk pedig a sebes folyású patak, vízesések. Csodálatos, félelmetes, erőt próbáló. Barlangba be, majd ki, és már ott is vagyunk a sziklafalnál. A sziklafalon egyetlen kötél kb. 2.5 méterre a patak szintjétől, a sziklafal merőleges, a patak mély. Hogy fogok itt átmenni? A patakon? Vizes lesz a bakancs, és innen még kell egy pár kilométert menni, míg hazaérünk. A sziklafalon? Ennyire nem erős a karom. Vegyem le a bakancsot? De hát csúsznak a kövek, látom, Márti is az előbb csúszott meg. Tele a gatyám. Tanakodunk Scelével, Kisztivel, Mayával és Attival. Mit csináljunk? Már éppen veszünk egy nagy levegőt, hogy rajta, induljunk, amikor Miki lezuhan a sziklafalról, rá egy szikrára. Szerencsére feláll, ezt még látjuk, de aztán szégyen, nem szégyen, visszafordulunk. A Galbena szirten

    Öten folytatjuk a túrát, vissza a láncokon, a meredek sziklákon: Scele, Kiszti, Tata, Attila és én. Nem könnyű visszafelé sem a terep, de csodálatos a sok vízesés, a sziklák, a kék ég. A körút elágazásánál a fiúk kimennek a balkonokra, mi meg letelepedünk egy jó kis fatörzsre. Ez a jó kis fatörzs aztán a szakadékban végezte, miután Scele és Attila is ráültek, és négyünk súlyát már nem bírta. Szerencsére megúsztuk. Korán volt még, és nem volt kedvünk hazamenni, így aztán mi öten felmentünk még a Galbena-szirtre megcsodálni a kilátást, és egy kellemes-szépséges úton jöttünk haza. Sajnos a végére már nagyon szomjasak voltunk, de a Glavoj-rét ismét nem okozott csalódást. Vacsoránál aztán meséltük a sztorikat, fáradtan-boldogan, szegény HZ meg csak hallgatta és fejtette a Szoduku-t. Azt hiszem ez csodás nap volt, bár egyre többen panaszkodtak gyomorproblémákra.
    Pihenő a Glavoj-réten

    PÉNTEK: Miki tegnapi balesése után, kicsit nehezen indul a nap. Reggeli után csoportképet kell csinálni, mert a HECT nagy része ma távozik, ráadásul Fonte és Jiimbo is elmennek. A csoportkép nagyszerűen sikerül, és jön a búcsúdal. (Kovi, Tata, Mákos, Ági, Levin, Piret, Kulisz és Horger! Nagyon meghatottatok engem, és úgy sejtem többeket is! Köszi!) Belga a patakban
    Két-három felé oszlott végül a csapat, a kevéssé fáradtak Scele vezetésével az Eszkimó jégbarlangba indultak, mi pedig a Palacsintás nénihez. Szép vízmosáson át kapaszkodtunk fel Hozzá, megismert minket, és legyártotta a 24 db palacsintát, amit aztán Attilával hazavittünk Nektek. Klári, Izsi és Sanyi elmentek a Magurára, mi pedig visszajöttünk. Innentől nekem sajnos képszakadás van, mert engem is utolért a baj, és gondolom senki sem bánja, ha ezt nem részletezem


    SZOMBAT: Az utolsó napunk, és én nem kirándulhatok. A többiek az Eszkimó jeges-barlangban vagy a Ponor-réten töltik a napot, a Palacsintás néni ma is örülhet MikiCache csapatának (az első napon 87 db palacsintát sütött nekünk, szerintem péntek-szombaton is legalább ugyanennyit. Biztos vagyok benne, hogy Neki ez volt az idei nyár csúcspontja). Sajnos nem vagyok egyedül a házban sem, nyűglődünk jó páran, Pupu Hz-t cipeli BD mézes sütije velem csodát tesz. A búcsúvacsinál kitesznek magukért a háziak, de több krumplipüré fogy, mint flekken. Pakolunk, tábortüzelünk (gitárszó már nincs), alszunk, és hallgatjuk az éjszakai vihar mennydörgéseit. A villámok beragyogják a szobát.

    VASÁRNAP: Fél nyolckor befutnak a buszok, gyors reggeli, bepakolás, és már vége is. Még két óra zötykölődés le a hegyről (csoda, de megint nem kellett kiszállni), Medve-barlang látogatás, csodálatos barlang, de túl sok ember, tülekedés, áfonyaszörp és áfonyalikőr vásárlás, és már tényleg itthon is vagyunk. ÉvaSanKri a fogadóbizottság, és a taxi (hálás köszönet érte!), majd itthon a fullasztó meleg és a kornyadozó virágok. Rosszul alszom, vissza szeretnék menni, Veletek szeretnék lenni.

    Kata PádisonKata Pádison



    Végezetül a sorozat írójának a hely hangulatát megidéző képeit.



















    Lánc

    Makro

    3 műszak3 műszak



    HídHíd

    Harmat

    Harmat


    Gurul a kőGurul a kő


    FürdőFürdő

    Eszkimó jeges-barlang



    Eszkimó jeges-barlang
    Ellenfény


    Ellenfény